Várdomb


A Várdomb, Berzence vára


berzencemetszetA híressé váló és szomorú sorsra jutott várat a Pécz nemzetségbeli Berzenczei Lóránd építtette 1377-ben.
Az ő leszármazottai nevezik magukat Lórántfi-nak. A várat először Zsigmond 1406. április 21-én kelt oklevele említi, amikor a király, Berzenczei Lórántfi Györgynek új adományul adja szolgálataiért az őseitől örökölt Berzencze várát és birtokát. Később a néhai Berzenczei Lórántfi László után maradt birtok 1468-ban Szentgyörgyi Vincze Péternek és Berzenczei László özvegyének zálogbirtoka lett, melyet azonban tőlük Szenterzsébeti Forster György (Somogy megye alispánja) visszaváltott. Úgy látszik, hogy a vár időközben rommá lett, mert amikor 1468-ban Forster György megszerezte és azt újjáépítette, 1473-ban ,,castellum et fortelitium Berzencze" (kastély és erőd) alakban fordul elő. Forster 1481-ben a Tolnai Bornemissza Jánost (Mátyás király alkincstárnokát) fogadta osztályos testvérévé, és a tőle kapott 4000 forint fejében Berzencze, és Szent-Erzsébet várak (!?) és "tartozékaik felébe beengedte" azaz zálogbirtokosává tette. Forster György halála után, 1490-ben örökösödési szerződés alapján özvegyének, Csapi Ilona asszonynak kezébe került. Ő hozzá ment Bornemisszához, így került a vár Bornemissza tulajdonába, de 1527-ben már kerecsenyi Szalay János pozsonyi ispán a tulajdonos. Az 1526-os Mohács vész még nemtorok1érintette Berzencét. A veszedelem azonban nem váratott sokat magára. 1532-ben Szulejmán szultán új utat választott Bécs elleni hadjárata számára. Hatalmas seregével a Duna mellett vonult fel, ami, ha hosszabb is volt, de a korszak rossz útviszonyai között egy óriási előnnyel bírt: lehetővé tette a felszerelés vízi úton való szállítását. A nehéz ágyuk és társzekerek mozgatása esős időben ugyanis rendkívüli erőfeszítéseket követelt. Szulejmán ekkor mégis lemondott erről az előnyről és miután Eszéknél átkelt a Dráván, észak-nyugatra fordult, követve a folyó völgyét egészen Kanizsáig. Nyilván a kis korszerűtlen várak védői meg sem kísérelték az ellenállást, elmenekültek. Így Berzencze várát 1532-ben hódították meg először a törökök de még az évben visszafoglalták. A török az 1526-os, 1529-es és 1532-es hadjáratai során az ország belsejében egyetlen erődítést sem vett birtokába. A Dunántúlon egészen 1555-ig a hadihelyzet változatlan marad az állandó betörések ellenére. A Dél~Dunántúlon az erős szigetvári vár és a hozzá kapcsolódó somogyi várak egyelőre a veszélyt el tudják hárítani. Így Berzencze 1532-1545 között a Maylád István tulajdona. Buda török kézre kerülése után lassanként a viszálykodó birtokosok is felismerték, hogy az ország helyzete saját megmaradásukat is veszélyezteti. Arra kényszerültek, hogy intézkedéseket tegyenek a birtokaik védelmében. A főuraknak, de a kisebb birtokú nemeseknek is rövid idő alatt életkérdés lett, hogy lakóhelyük védhető legyen, minél jobban megfeleljen a korszerű védelmi követelményeknek. Berzence várát is 1541-ben itáliai hadiépítészek erősítették meg. 1547-ben 100 fős huszárcsapat élén Horváth Stancsics Márk, a majdani szigetvári várkapitány(!) állt a várban. 1555-től a Szalayaké a "castrum". Az 1555-ös év fordulópont a vár életében, hiszen ettől kezdve valóban végvár lesz. Ebben az évben ugyanis a török megkísérli a Dél-Dunántúl védelmi rendszerének összeroppantását, amelynek alapja Szigetvár volt. A Szigetvárra támaszkodó végvárak sora észak-déli irányban a Balaton és a Drávatorok között húzódott. Szeptemberben Tajgun budai pasa seregei elfoglalják Kaposvárt, Korotnát, Babócsát és Somogyvárt és ezzel Szigetvárt bekerítették. 1556. június 13-án Kádim Ali pasa seregei ostrom alá veszik Szigetvárt. A hadművelet azonban július 31-én Stancsics Márk hős védelmezése miatt kudarcba fulladt, sőt közben július 15-én Nádasdy Tamás és Zrínyi Miklós sereget gyűjt majd visszafoglalja és lerombolja Babócsát. Az török 1555. évi dél-dunántúli hadjárata után a vár őrségének fizetésébe a stájer rendek is komolyan kivették részüket. Így lett Berzence a Szigetvár hátországában kiépült stájer fizetésű várvonal része. 1557-ben már Khadim Ali pasa budai beglerbég Szigetvár és a visszafoglalt Babócsa sikertelen bevétele után Berzenczét támadja. Nádasdy Tamás felmentő seregével a vár megsegítésére siet, így sikerül elűzni a törököt. Nádasdy Tamás újra felépíti, és ágyúkkal erősíti meg a várat. Szigetvár elestének hírére 1566-ban a berzencei várat kis létszámú magyar őrsége elhagyta, mire a török azonnal megszállta és megerősítette. A vár elhagyása nem gyávaság miatt történt, így tett minden környező vár a fölösleges emberáldozat elkerülése miatt, hiszen a hatalmas török sereg könnyedén söpörte el a kis erődítményeket. Így vált Berzence 1567-ben "nahije" azaz járási központtá. Az 1568-69. évi török zsoldlajstrom szerint őrsége 379 fő volt. Igen fontos hely volt, hiszen a török időkben, 1570-1590 között szerepelt az ún. átkelési adója. 1577-ben is török járási székhely, amikor már 225! lovas és 300! gyalogos alkotta a török őrsereget, ha hinni lehet egy keresztény kémjelentésnek. (Bár el nem tudom képzelni hol fértek el ennyien. Valószínű a váron kívül is táboroztak, amire a "Táboriscsa" név is utal. A fennsík egy szinten van a vártetővel és róla jól áttekinthető a környék.) 1581-től, pár évig a segesdi és a babócsai náhijével együtt önálló részszandzsákhoz azaz nagyobb közigazgatási egységhez tartozott. Zrínyi György kanizsai  várkapitány többször megtámadta. Először 1574-ben, majd 1589-ben sikertelenül. Végül 1594 március 22.-én rajtaütés szerűen rohamozta meg várat, majd 23.-án a török kapitulált a szabad elvonulás fejében. Jelentős élelmiszer és lőszer került a magyarok kezébe. Megkezdődött a vár újjáépítése, ami hosszú hónapok alatt sem fejeződött be. 1600-ban maga Ibrahim nagyvezír indult meg Kanizsa irányába. Négynapi ostrom után megadásra kényszerítette a babócsai őrséget, elfoglalta Berzencét, majd akadálytalanul megkezdhette Kanizsa ostromát. Kanizsa 1600 október 20.-i elestével Zala déli fele török uralom alá került. Negyvenöt napos ostrom után Ibrahim diadalmasan bevonulhatott a Karintia és Stájerország kapuját őrző erődítménybe és megszervezte a negyedik magyarországi vilajetet. Gyakorlatilag nyitva állt az út a törökök előtt nyugati és északi irányban, hiszen a széles környéken nem volt olyan erődítmény, amely komolyabb ostromnak ellen tudott volna állni. Berzence az elkövetkező évtizedekre az Oszmán Birodalom részévé vált. Lakosságát valószínűleg kiirtották, vagy elhurcolták. A várat megerősítették. 1619-ben 349 főnyi őrségéről, 12 főnyi tisztviselőjéről, mecsetjéről és főpapjáról, valamint fürdőjéről van tudomásunk.

Zrínyi Miklós
Az 1664. évi téli hadjárat külön említést érdemel, amikor is Zrínyi Miklós költő hadvezér, a szigetvári hős dédunokája sereget vezetett a dél-Dunántúl visszaszerzéséért, ami végső állomásként az eszéki híd felégetésével sikerrel is járt.


Berzence ostroma 1664. január 21. és január 22. között zajlott. Rövid harc után foglalta el a Rajnai Szövetség a horvát és magyar csapatokkal a törököktől az erősséget. 1664 télutóján Zrínyi Miklós horvát bán a magyar és a horvát hadakkal (kb. 15 ezer fő) hadjáratra készült a Dráva mentén, amely Eszékig kívánt nyomulni. Január 21-én egyesült a Stájerországból érkezett Wolfgang von Hohenlohe vezette rajnai és egy kisebb császári haddal, amellyel azonnal körbezárták Berzencét. A várban levő törökök rövid összecsapások után megadták magukat. A védők viszont fegyvereikkel együtt elvonulhattak.

Berzence bevételét követte Babócsáé.  Babócsa ostroma 1664. január 23-tól január 24-ig tartott. A török itt is szabadon távozhatott, de fegyvereit át kellett adnia. Továbbá a várban értékes zsákmányra leltek a katonák. Zrínyi ezt követően Szigetvár felé vette az irányt, valójában csak elterelő hadműveletekbe fogott bele. Egyik csapata Barcs ellen vonult, melynek torok2katonasága elmenekült. Egy másik csapat a Szigetvár közelében álló Nagy Szulejmán emlékére emelt türbét dúlta fel. Az ottani katonaság megpróbálta megvédeni a szultán síremlékét, de csakhamar feladta a harcot. Szigetvárnál kisebb tüzérségi párbaj történt, majd a teljes sereg Pécs ellen vonult. 1664. január 30-án a Zrínyi Miklós és Esterházy Pál vezette magyar és horvát lovasság Pécsről Eszékre tört előre. A Dráva befagyott, ezért a katonák könnyen rá tudtak menni, s február 1-ig nagy mennyiségű rőzsét és nádat hordtak a hídhoz, majd meggyújtották. Az eszéki várból a törökök hiába próbálták ágyúkkal elűzni Zrínyit, a hidat teljesen porrá égették február 2-ra. A példátlan hadivállalkozást azonban nem követte folytatás, a császári hadvezetés nem használta ki a győzelem nyújtotta lehetőségeket. A mulasztássorozat végeredménye a kanizsai vár ostromának sikertelensége volt. Valamint 1664 májusában Köprüli Ahmed nagyvezér hallatlan gyorsaságmagyar5gal indult meg 40.000 főre becsülhető felmentő seregével. Május 8-án hagyta el Belgrádot és május 14-én már átkel az újjáépített eszéki hídon, május utolsó napjaiban megszökik előle a télen visszafoglalt Berzence és Babócsa őrsége. Kanizsa összeköttetését a török birodalommal többé semmi sem zavarta. A török sereg északnak fordult. A kis várak meg sem kísérlik az ellenállást. A szentgotthárdi győzelem, majd a szégyenletes vasvári béke, Zrínyi Miklós szerencsétlen halála november 18-án az események sora. Kanizsa tornyain továbbra is háborítatlanul csillogott a félhold. Így a berzenczei vár további sorsa is megpecsételődött. Még negyed századig húzza a rabigát, míg a Habsburg birodalomnak kellő szándéka mutatkozik elfoglalt területeinek visszaszerzésére. 1686-ban felszabadul Buda, majd a délre nyomuló szövetséges seregek felszabadítják a Dunántúlt. 1690-től Berzenczének sem kell tovább rettegni a töröktől. Batthyány Ádám közeledtére eltakarodik a várból. Berzence végre felszabadul, amiért nagy árat fizetett az elmúlt 150 év során.  Ezt követi az osztrák katonai uralom, amely a magyar nemesség hiányában, erőszakos németesítéssel bénítja meg a békés fejlődést. A Bécsi kormány minden törekvése a magyarság túlsúlyának megtörésére irányul, s a pusztán maradt nemetvidékeket németekkel igyekszik betelepíteni. 1701-ben a német felrobbantja a várat. Megkezdődik, illetve folytatódik a Habsburgok uralkodása. A vár korábban a Zrínyiek tulajdona volt, de Zrínyi Péter -a "Wesselényi összeesküvés" részeseként Bécsújhelyen lefejeztetvén - azt elveszítette s 1671-ben a királyi fiskusra (kincstárra) szállt. A spanyol örökösödési háború miatt I. Lipót 1701-ben az országból kénytelen volt a helyőrséget kivonni s hogy az elégedetlenkedőknek támpont ne legyen, egyes várakat leromboltat. Ekkor rombolják le porig végérvényesen Csurgó, Babócsa és Berzence várát. Ezért nem látható napjainkban szinte semmi az erődítményből. Egy 1836-ból származó leírás szerint: "Várrom a Várdombon, kerek alakú épület (torony) nyomai és téglatörmelék. Hajdan vizesárokkal"

Evlia Cselebi a híres török utazó így ír az ostromról:"...a vár egészen leégett. Hétszeres erős palánkja volt, csupán egy téglaépületű dzsámi és fürdő maradt meg. A várnak délkeleti és nyugati részén kétórányira terjedő mocsár van. A belső vára is elégett...ötezer pozsegai és jákovai rája javítja...néhány helyét erőssebbre iparkodtak tenni, mint előbb volt..."
A vár védőiről, nemzetiségéről annyit lehet tudni, hogy voltak köztük magyarok, horvátok, de zsoldban állhattak németek és itáliai harcosok is. Egy 1587-es török forrásból származó két személynévről megtudjuk, hogy ulufedzsik, azaz zsoldban lévő tábori csendőrök voltak. Ali bin Hüsszein és Mohamed bin Begtaz, akik a „berzencei ulufedzsik között volt és napi 8 akcse zsoldot kapott” – hűbérbirtokban részesültek, mert a „Kanizsa várából a birodalomra rontott, elűzött Horvát nevű átkozottal” vívott csatában kitüntették magukat. A várról csak elképzeléseink lehetnek. A folyamatos erózió és a falusiak átformálhatták a dombot. Szerintem legalább egy harmadával nagyobbnak kellett lennie, hiszen a krónikák több száz harcos befogadásáról írnak. Az eredeti domb egy jelentős tömege vagy a lenti feltöltődés része, vagy elhordták a helyiek a téglatoronnyal együtt. Jó képzelőerővel és néhány szakértő véleményére alapozva fából készült falait régi szokás szerint agyaggal döngölték. Tehát föld vagy palánkvár lehetett. A folyamatos megerősítések és az éppen birtoklók igényei szerint, később itáliai hadiépítész révén téglából készült őrtornyot kapott. Ennek nyomai látszanak a Kinizsi utca felől. Az, hogy dzsámija avagy fürdője volt, szerintem enyhe túlzás már ami domb méreteit illeti. De mivel a várbéliek élete nem korlátozódhatott csak a várra, annak környékére is építhettek bármit. Akár dzsámit, vagy fürdőt is. Erre elég idő állt a rendelkezésükre. Az tény, amikor a polgármesteri hivatal alapjait ásták török temetőre bukkantak. Egy várkutató a következő megfigyeléseket tette: "A fennsík peremén körben látható az egykori kerítőfal nyoma.... Az egyetlen jelentősebb falmaradvány a domb lábánál épült ház telkének a végében áll. Egy homorú felületű, körívesen rakott, igen finom hálózatú téglafal, a hozzá csatlakozó, egyenes szakasszal...A partoldalban temérdek állatcsont, cseréptöredék, gótikus kályhaszemek, gótikus bordatöredék és némi vasdarabok voltak." Juan Cabello a neves régész ittjártakor megállapítja, hogy a téglából épített castellum megbontott dny-i sarkán kerek torony állt, két egymással derékszögben találkozó, dongaboltozatos pincével (!) épített szárny találkozásánál. Ez lehetett a titokzatos alagút? Egyébként, ha valaki ásatásba kezd a dombon és környékén temérdek téglatörmelékbe ütközik. Korábban előkerült ágyúgolyó, valamint sisak is.

A lap tetején lévő, Berzence várának 1664-es bevételét ábrázoló rézkarc hiteles másolatát, a berzencei önkormányzat megvásárolta egy esztergomi gyűjtőtől, aki egy németországi kódexben akadt rá. A kép bekeretezve megtekinthető a művelődési ház könyvtárában. Az értékes relikvia megszerzésében Nézics Ferenc volt segítségükre.
Környékünkön megannyi vármaradvány található: Babócsa, Zákány, Őrtilos, Iharosberény, Ötvöskónyi. Némelyik helyét, csakúgy mint a berzenceit csak a helyi lakosok ismerik, mivel romok alig, vagy egyáltalán nincsenek. De van egy jó példa arra, hogy mások számára is láthatóvá lehet tenni történelmünk emlékét. Immár elfogadott, és így a műemlékhivatalnak sem lehetne kifogása az ellen, hogy ahogy várainkon nemzeti  lobogó leng, úgy ezt mi is megtehetnénk. Kiváló fafaragónk domborművet álmodhatna meg a Várdomb tövébe, melyhez vártörténeti leírás kerülne. Ennyivel tartozunk a hősöknek, akik Berzencén védték a hazát a törökkel szemben. A faluképnek is jót tenne, valamint magyar4segítene gyerekeink hazaszeretetre való nevelésében. Számukra is izgalmas lehetne, ha megismerhetnék a Várdomb történelmét. Az idelátogató turistákról nem is beszélve. Valamint meg kéne óvni a még látható romokat, mert lassan már nem lesz mit mutogatni.
Szenterzsébet-vára
Inkább kastélya. Hogy hol állhatott nem tudjuk. Szenterzsébet falu már 1332-ben szerepel. Pontos helyét nem ismerjük, de valószínű Berzence mellett lehetett, amivel később összeépült, de 1536-ban még önállóként szerepelt. 1377-ben a Berzenczei Lórántfi-ak uradalmához tartozik. A Lórántfi uradalom 35 faluból állt és kezdetben Berzenczei Lóránd birtokolta. A leszármazottai nevezték el magukat Lórántfiaknak apjuk halála után. Berzenczei Lórántfi György fiai, Sandrin és László 1463-ban egyezkednek Berzencze és Szenterzsébet felett, majd 1468-ban e két helységben lévő kastélyaikból a szenterzsébetit eladják Forster Györgynek (Somogy megye alispánjának). 1473-ban László halála után özvegye elzálogosítja a megmaradt birokrészeket, amit Forster visszavált és ezzel megszerzi az egész uradalmat. Tudni kell, hogy a kor öröklési joga szerint mindig az elsőszülött fiú örökölt. Ha csak lánygyermek született a lány férje örökölte a birtokot. Ezért jegyezték el a lányokat már kiskorukban egy másik birtokos fiúgyermekével, hogy amennyiben nem születik még fiú ne kelljen a birtokot zálogba adni. Amennyiben nem gondoskodtak örökösről és a feleség megözvegyült, kénytelen volt újra férjhez menni, vagy megélhetése miatt férje birtokát elzálogosítani. Így lett 1490-ben Bornemissza János tulajdona a birtok, miután elvette feleségül Forster özvegyét Csapi Ilonát. Innen fogva Szenterzsébetet mint különálló falut nem említik.

Forrás:
Magyar Kálmán-Nováki Gyula: Somogy megye várai a középkortól a kuruc korig
Wikipédia
Nagykanizsa honlapja

Linkek:
Megelevenedik a múlt
Bistey András regénye a "Téli hadjárat" idején játszódik. Azért is érdekes, mert rögtön az elején Berzence várának bevételét írja meg. A száraz történelmi tényekhez képest a szereplők helyébe képzelve magunkat izgalmas időutazást tehetünk a végvári vitézek életébe. A regény. 

A Magyar Televízió archívumából megtekintheted Zrínyi Miklós költő-hadvezér élete legjelentősebb időszakának mozzanatait játékfilm formában. A filmben beigazolódik Zrínyi végtelen hazaszeretete, különösképp ami szűkebb pátriája a Mura-vidék iránti aggódást illeti, közte Berzence sokat szenvedett népét is beleértve.



Ha még nem tetted, tégy egy sétát a Várdombon, mert csak így érezheted át annak hősi hangulatát. A helyszín félelmetes és egyben lenyűgöző, különösképp ha már tudod mi zajlott ott le századokkal ezelőtt.



                                              
                                                                          




Nincsenek megjegyzések: