A 2. világháború Berzencén

Hitler 1941 április 6.-án hadüzenet nélkül megtámadta Jugoszláviát, és szövetségeseivel együtt megszállta. Az akcióban részt vett Magyarország is, amely néhány hónapja kötött örök barátsági szerződést Jugoszláviával. Budapest azzal indokolta a támadást, hogy mivel a horvátok kikiáltották függetlenségüket, Jugoszlávia megszűnt és a szerződés érvényét vesztette. Az invázió több irányból történt, Belgrádot már az első napokban súlyos szőnyegbombázás érte. A felkészületlen jugoszláv hadsereg hamarosan összeomlott. Magyarországhoz csatolták  Muravidéket, a Muraközt, Bácskát és a Drávaszöget. A szomszédban megalakult az usztasa Független Horvát Állam, amely magába foglalta Bosznia-Hercegovinát is.

Irány Jugoszlávia

Elmondások szerint a Jugoszláviát megszálló német csapatok egy alakulata Berzencén is áthaladt Nagyatád irányába. A parancsnok szitkozódva forgatta katonai térképét, mivel azon járható makadám út volt feltüntetve a valóságban sáros járhatatlan út helyén. Hírlik, hogy már akkoriban is csaltak az útépítési költségekkel és csak a térképeken jelölték a nyomvonalat járművekkel járható útnak. A falusiakat kirendelték, hogy tölgyfákat vágjanak és döntsenek a sáros vízátfolyásos nagyatádi útra, hogy járművek át tudjanak haladni.

1944. március 19-én szállják meg a náci Németország csapatai Magyarországot, hogy megelőzzék azt a veszélyt, amit a Kállay-kormány béketapogatózásai jelentettek a Harmadik Birodalom számára. A németek a kurszki vesztes ütközet után fokozatosan szorultak ki a Szovjetunióból, ezért úgy vélték, a fronthoz egyre közelebb szerveződő magyar ellenállás már fenyegeti a biztonságukat. A megszállás eredményeként Magyarország megmaradt önállóságát is elvesztette, a németek korlátlanul érvényesíthették akaratukat.

A német 69. különleges hadtestnek Horvátországból, délnyugati irányból kellett behatolnia az ország területére és a Dráva-hidak biztosítása lett kitűzve fő műveleti célul két harccsoportjának. A Zwade-harccsoport a drávai átkelést Varasd közelében hajtotta végre, majd a Balaton mindkét irányában Székesfehérvár irányába nyomultak.

egy Flak 88-as légvédelmi ágyú

A Berzencére bevonuló német csapatok a vasútállomás magyar alkalmazottait teljesen lecserélték, és az objektumot német katonai irányítás alá vonták. Innentől leállt a polgári közlekedés, kizárólag a Wermacht alakulati használhatták a vasúti pályát. A közeli partoldalakba légvédelmi tüzérséget telepítettek. Sem az állomást, sem a katonai ütegeket nem volt ildomos megközelíteni a helyieknek. A falu igazgatását és mindennapjait a megszállás nem érintette. A berzencei zsidóság számára azonban végzetes volt. 1944 április 26.-án éjjel 3 óra felé elhurcolják a berzencei zsidóságot, majd deportálják őket a haláltáborokba. Magyarország megszállásával a szövetségesek célpontjává vált. Az Olaszországból felszálló bombázók Berzence fölött is átrepültek. Az ország északi része felé tartó B-24-esek szinte eltakarták az eget és vonulásukat mély morajlás kísérte. Ilyenkor megszólaltak a légvédelmi ágyúk, bár az égboltot befeketítő pamacsok nem tettek kárt a repülőkben. Igaz egyszer bombatalálat érte Berzencét is.

A támadás helyszíne a Kossuth utcában

A Kossuth utcán haladó tejes szekeret támadta meg egy vadászgép mivel valószínű tartálykocsinak nézte. A tejeskannákról visszatükröződő napfény villanását a pilóta célpontnak minősítette. A kioldott bomba a lovaskocsit ugyan nem találta el, de az  50-es számú ház mellé csapódott és a környék épületeiben is kárt okozott. Senki sem sérült meg, mivel a falusiak a mezőkön dolgoztak szokás szerint. Egy alkalommal egy visszatérő bombázó lezuhanó üzemanyag póttartálya okozott riadalmat. A falusiak megtalálták a fák közé esett alumínium tartályt és az alján megmaradt kevéske kerozint benzines öngyújtóik feltöltésére használták.

Ahogy a front közeledett újra számolni kellet a németek jelenlétével. 1944 őszén a szovjet csapatok feltartóztathatatlanul törtek előre Magyarország területén. Belső Somogyot 20 ezer holdon változtatták aknamezővé, a földeket, a réteket, legelőket lövészárkok és harckocsi akadályok hálózták be. A makacs ellenállás oka nemcsak az 57. szovjet hadsereg előre­nyomulásának fékezése volt, hanem a zalai olajmezők védelme, amely a német hadigépezet üzemanyag szükségletének zömét biztosította. A „Margit vonal” a harmadik ­védelmi rendszer volt, amit a németek Magyarországon kiépítettek. A vonal somogyi részének északi pontja Balatonkeresztúr volt, majd Marcali – Mesztegnyő - Böhönye­ – Nagyatád - Barcs vonalat követte egészen le a Dráváig A vonal védelméért Kiskorpád és Nagybajom között a műút mindkét oldalán olyan elszánt, végsőkig menő küzdelem folyt, amely a magyarországi harcok legsúlyosabb ütközetei közé tartozott. 

Az SS 13. „Handschar” (handzsár) fegyveres-hegyi hadosztály katonái 1944 december 4.-e éjjelén vonultak be Berzencére. A német tisztek és altisztek által irányított horvát-bosnyák alakulat Zágráb alól érkezett a vonal védelméhez és feladatul kapta Nagyatád-Háromfa-Heresznye -Babócsa térség védelmét. A csapatokról elmondható, hogy a német katonai jelentések olyan gyenge harcértékű és alacsony harci kedvvel rendelkező alakulatként jellemezte a hadosztályt, amelyet kizárólag nyugodt arcvonalszakaszon, és nem szovjet csapatokkal szemben lehetett csupán alkalmazni. Berzence hátországul és pihenőhelyül szolgált a nagyatádi harcok idején. A falusiak házaiban szállásolták el a tiszteket és legényeiket. A lakóknak nem lehetett beleszólásuk a dolgok menetébe. Így történt, hogy a később bevonuló bolgár csapatok elöljárói ugyanabba a tisztaszobába kerültek elhelyezésre, ahonnan a németek sietve távoztak. A katonák táborhelyül a "Parag"-ot választották, ahol a falusi gyerekek kíváncsisága mellett gyakorlatoztak. A Festetics kastélyt kórházzá alakították. Egy német őrnagy, aki a ott halt meg sokáig nyugodott a berzencei temetőben míg nem exhumálta a német hadisír gondozó hivatal.

Horvát-bosnyák SS katonák állomásoztak Berzencén

Január 21-e után a Nagy­atád előtti térségben a németekkel szemben a 1. Bolgár hadsereg III. hadtestének 8. gyalogos hadosztálya foglalt állást. A bolgárok azonnal kísérletet tettek Nagyatád elfoglalására. A város azonban a német védelmi rendszer fontos pontja volt. Aknazárral vették körül és jelentős erőket összpontosítottak körzetében. A horvát-bosnyák alakulatok és a bolgárok közt rendszeresek voltak az összecsapások Nagyatád, Háromfa, Heresznye, Babócsa körzetében. A bolgárok be-be töréseit a hadosztály sikeresen verte vissza. A harcok állóháborúvá merevedtek a következő három hónapra. Szemtanú visszaemlékezéseire hivatkozva a nagyatádi arcvonalból visszavont horvát katonák porosan, sebesülten hevertek végletekig kimerülten a piactér fái tövében. 

Egykori "bukó" a régi malomnál

Március 28.-án a somogyi front egész hosszában a szovjet és bolgár csapatok megkezdték a tüzérségi előkészítést és felkészültek egy nagyszabású támadás megindítására. A németek menekülőre fogták a dolgot és kivonták csapataikat Berzencéről. Ám előtte összeterelték a falu teheneit és útnak indították nyugat felé. Egy parasztembert arra kényszerítették, hogy tehenes kocsiján lőszereket vigyen a frontvonalak mögé.  Harckocsiakadályként torlaszt építtettek a falusiakkal a piactérre felvezető úton a domboldal kivágott fáiból. Néhány utász maradt csak, akik aláaknázták Berzence hídjait, a malmot, a vasúti átereszeket, az állomás víztartályát, majd a fölrobbantották azokat. Aztán gépkocsira ugorva sietve távoztak Csurgó-Somogycsicsó irányába. A falusiak dermedten figyelték, ahogy megsemmisül a falu infrastruktúrája életet jelentő malma. Március 29-én hajnalban megindult a somogyi fronton is a szovjet és bolgár csapatok támadása. A támadók leküzdve a védők szívós ellenállását, több helyen áttörték a "Margit vonalat" és sorra foglalták el a front mögött lévő somogyi községeket. 

A frontvonalakat rögzítő pozíciók szovjet katonai térképeken

1945 március 29.-ére esett a bolgár csapatok bevonulása Berzencére is. A bolgárokat a falu elöljárói fogadták a falu határában, mivel úgy gondolták jobb a békesség. A falu nem tanúsított semmilyen ellenállást, így a  lakosság békésen tűrte a felszabadítók ténykedéseit. Mást nem is tehetett, mivel a rekvirálások a háború természetéhez tartoztak. A Vadaskerti utcában öszvérekkel bekvártélyozott híradós katonák kérdés nélkül törték föl a kasokat, hogy teherhordó állataikat megetessék a kiömlő

A háttérben bolgár katonák egy Vadaskerti portán

terménnyel. A harcoló alakulatok átkutatták a házakat, a kastélyt. Mivel a kastély aláaknázásától tartottak ezért először a falusiakat küldték be fosztogatni a bátor felszabadítók. A front Csurgónak vonult tovább, de a hátvédként bevonuló hadtáp a háború végéig maradt. Szemtanú elmondása alapján egy mozgópékség állomásozott a piactéren, ami rendszeresen kenyeret sütött és a falusiakat is megkínálta az illatos pékáruval. Az a pár péklegény itt érte meg a háború hivatalos végét is, amit úgy éltek meg, hogy a háziaktól elkérték a férfi ünnepi ruhákat, hogy végre civilként ünnepelhessenek.              

2.vh. berzencei katonák. Hátul balra a nagyapám.

A 2. világháború a berzencei emberek számára is veszteségeket okozott. Apákat, ifjakat soroztak be és küldtek az orosz frontra, hogy onnan soha, vagy csak a hadifogságból térjenek vissza. Az elesettek névsorát lásd a nagytemplom falán. A legifjabb korosztályt, a  14-18 éveseket a Levente mozgalom tagjaként a német megszállás alatt Ausztriába, ill. Németországba hurcolták, ahol német SS légvédelmi egyenruhájába bújtatták őket, és katonai kiképzésben részesültek. Feladatuk lett volna, hogy védjék az amúgy vesztésre álló birodalmat. Erre azonban nem került sor, mert hamarosan a szövetségesek fogságába estek. A háború vége után hazaengedték őket.

I. vh. emlékmű Babócsán 

Forrás:
Waffen Gebirgs Division der SS „Handschar”
Adatközlő:
id. Radics Béla