Tűzoltók

A Berzencei Önkéntes Tűzoltó Egylet 

Az Árpád téren álló hajdani tűzoltószertár (őrtorony) 1900-as évek elején készült fényképe. 1972-ben egy útkorszerűsítés során –műszaki okokból- teljesen lebontották.

1888 március 27-én szörnyű tűzvész pusztított községünkben, melynek következtében 85 lakóház, 127 melléképület égett le, koldusbotra juttatva 89 családot. Berzencén ekkor még nem volt szervezett tűzoltóság és a megfelelő, eredményes védekezéshez szükséges eszközök sem álltak rendelkezésre. Elsősorban ennek hatására községünk polgárai 1891. év végén határozták el, hogy az elemi károk megelőzése, elsősorban a tűz elleni védekezés eredményesebbé tétele érdekében megalakítják a Berzencei Önkéntes Tűzoltó Egyletet. 

Emlékezés egy tragikus tűzvészre. Megjelent a Somogyi Néplap 1984 május 6. vasárnapi számában Hunyady László tollából:

” Pontosan kilencvenhat esztendeje annak, hogy 1888 március 27.-én szörnyű tűzvész pusztított Berzencén. Az orkánszerű szélben szinte fékezhetetlen lángok alig egy és háromnegyed óra alatt szomorú rombolást végeztek. Leégett 85 lakóház és 127 melléképület, koldusbotra jutott 89 család. Legelemibb ingóságaikat, ruházatukat is alig tudták menteni, csak puszta életüket. A megye első hivatalos hetilapjában, a Megyei Híradóban olvasható az alispán és a közigazgatási bizottság időszakos jelentésében, hogy a kár értéke meghaladta a 45 000 forintot. S ebből csupán 4105 forint találta meg fedezetét a biztosításban. (Akkoriban egy 2 éves sertés 10-15, egy jó hízó pedig 20-30 forintba került.) Berzencén ekkor még nem volt tűzoltóság. Joggal marasztalta el a Somogy cikkírója az illetékeseket: „A berzencei tűzoltó-egylet megalakítása, a közönség bűnös indolenciája következtében ezelőtt két éve megfeneklett… Hogy mint néztek volna ki a dolgok, ha egy jól szervezett tűzoltóegylet van helyben a vész első perceiben, azt most nem lehet megítélni…” Az egy órányira fekvő Csurgón -a tűz azonnal észrevétetvén, jeleztetett- és a tűzoltó-egyletnek harminc tagja Reményi Samu főparancsnok vezénylete mellett egy kocsifecskendő és egy hydroforral, saját lovaival a vész színhelyére sietett. Már csak a „város” belseje felé mutatkozott alkalmas hely a lokalizálásra, ők tehát itt foglaltak állást és nagy erőfeszítéssel a továbbterjedést megakadályozták. Este tíz óráig tartották pozíciójukat, s közben nyolc tűzoltót szétküldtek az égő terület bejárására, az esetleg még menthető ingóságok kihordására. A közeli falvak és uradalmak fecskendői különböző helyeken felállítva oltották a zsarátnokot. A vizet nagy részben a csurgói tűzoltók szivattyúja emelte ki a patakból, majd Mautner Albert bérlő, jalszinai fűrészgyáros fogata és 1-2 uradalmi fogat szállította tovább. Éjjel fél tizenegykor érkezett meg a barcsi tűzoltók különvonata 18 emberrel és egy kocsifecskendővel, akik azonnal hozzáláttak a zsarátnok oltásához és reggel hat óráig derekasan látták el feladatukat. A csurgói tűzoltók pedig teljesen kimerülve éjfélkor indultak haza… A tűz keletkezésének okairól több téves monda is fennmaradt, de az alispáni hivatalos jelentés az igazságot tartalmazza. Eszerint az a gyanú merült fel, hogy a tűz Kilhorn Henrik, szolgálatból már előzőleg elbocsátott uradalmi vadmester lövöldözése folytán támadt. S hogy az előnyomozás iratait a csurgói járásbíróságnak már át is adták. Az alispán a megye területén a tüzkárosultak részére könyöradomány-gyűjtést engedélyezett, ő maga pedig a „nagyméltóságú m. kir.” belügyminiszterhez előterjesztést tett, hogy részükre országos joghatályú könyöradomány-gyűjtési engedélyt nyerhessenek. Javasolta a tűzkárosultak államsegélyben részesítését is. Ennek alapján a belügyi tárca 500 forint államsegéllyel járult hozzá „a pillanatnyi nyomor enyhítéséhez”. Különben az adakozók sorát a község akkori földesura, Festetich

Tasziló gróf nyitotta meg ezer forint készpénzzel és egyéb természetbeni adományokkal. A Somogy május 15.-én írta, hogy „a megyének a segélyezésre pénze nem lévén, csak a társadalom mindenható ereje marad fenn vigasztalást nyújtani a nyomor és szegénységben levők számára”. Közben megalakultak a tűzkárosultak javára gyűjtő (és ünnepélyrendező) bizottságok is. A hivatalos hetilap augusztus 25.-éig három gyűjtési részeredményt közöl, összesen 361 forintról, mely 114 tételből tevődött össze. Szomorú mementó volt a berzencei. A Somogy cikkírója leplezetlen szemrehányással rótta fel az illetékeseknek a tűzoltóegyletek és tűzoltó felszereltség kirívó hiányosságait. Széchenyi Ödön gróf 1863-ban megszervezte a pesti tűzoltóságot, ám példája Berzencén soká talált követésre. A Budapesti Közlönyből ugyanis csak 1892 március 6.-án értesültünk arról, hogy az alakulóban lévő Berzencei Tűzoltó Egyletnek a király 200 forint segélyt „méltóztatott magánpénztárából legkegyelmesebben adományozni”. És csak e lap március 22.-i (67.sz.) száma közli, hogy a megalakult tűzoltóegylet alapszabályait a belügyminiszter 20 341. B.M. szám alatt jóváhagyta. 1912 június 16.-án, a tűzoltóegylet húszéves fennállása alkalmából a Veszprémi Hírlap számolt be a tűzoltó-zászlószentelési ünnepély részleteiről. A parancsnokok közül kiemelkedő volt Dénes Lajos igazgató tanító, akit 1918-ban „a tűzoltás és mentés terén huszonöt éven át érdemdús tevékenységéért” királyi díszéremmel tüntettek ki (Somogy Vármegye 1918/99. sz.). Szintén negyedszázados, érdemes tűzoltói tevékenységükért Bognár István, Bojt József, Kovács József és Szita Lajos különböző tisztségviselők kaptak díszérmet. (Belső Somogy, 1927/15. sz.) A tűzoltóság létszámát nem ismerjük, csak annyit tudunk, hogy 1925-ben huszonnyolcan voltak. "

Tehát az 1891. december 8.-án megalakult tűzoltó egylet a működését csak 1892. március 18-a után kezdte meg, miután alapszabályát a Belügyminiszter jóváhagyta. Az önkéntes tűzoltóság működésének anyagi fedezetéhez a királya magánpénztárából 200 forint segélyt adományozott. Az egylet első lóvontatású, -mely a képen látható- tűzoltó fecskendőjét 1891-ben vásárolták, melyen a "Berzence Mezőváros" felirat a község korábbi járási székhely státuszát igyekezett a feledéstől megóvni. Az egylet első elnöke Babochai László uradalmi tiszttartó, titkára Dienstenberger /később Dénes/ Lajos tanító, főparancsnoka Taiger Lajos nagyközségi főjegyző volt. Az egylet az anyagi biztonságának a megteremtésére, a felszerelések gyarapítására elsősorban táncos rendezvényeket szervezett. Hogy tűzoltóink nemcsak vigasságok szervezésével és rendezésével töltötték az idejüket, bizonyítják a korabeli sajtóhírek, melyek rendszeresen beszámoltak a berzencei tűzesetekről és az oltásban jeleskedő önkéntes tűzoltóegyletről 1894-ben például 5 alkalommal pusztított a "vörös kakas", 1896-ban egy, 1897-ben 3 gazda háza égett le. 1912-ben a mai Szent István utcában 15 lakóház és 38 melléképület égett le, benn égett 65 ló és 40 szarvasmarha is. A sort folytathatnám napjainkig, hiszen az emberi gondatlanság, felelőtlenség minden időben jelen volt a kártételével együtt. 

A hátsó részen kovácsműhely üzemelt

Az önkéntes egylet 1896-ban építette első őrtoronnyal ellátott szertárát homlokzatán az "ISTENNEK DICSŐSÉG, EMBERNEK SEGÍTSÉG" jelmondattal, melyet sajnos az útkorszerűsítés miatt 1972-ben le kellett bontani. Az egylet 20 éves fennállásának alkalmából 1912-ben zászlószentelés volt, melyről a korabeli sajtó, a Veszprémi Hírlap is megemlékezett. Jelszava: Istennek dicsőség, egymásnak segítség. A zászló sajnos a II. világháború alatt elveszett. A tanácsrendszer kialakulásával a tűzvédelem, az önkéntes tűzoltóságok szorosabb állami irányítás alá kerültek. Ez bizonyos fokig az önállóságot, az önkormányzatiságot korlátok közé szorította, de anyagi biztonságot is teremtett, mivel a működés és fenntartás költségeinek a biztosítása is tanácsi feladat lett. Folyamatosan korszerűsödtek a tűzoltóság felszerelései, melyek eredményesebb beavatkozást tettek lehetővé. Az útkorrekció miatt lebontásra ítélt szertárépület helyett új épült megfelelő szerállással és az egyesület működéséhez szükséges klubszobával. 

A településen működő gazdasági társaságok segítségével 1979-ben új, 800-as motorfecskendővel ellátott tűzoltókocsit vásárolt a Nagyközségi Tanács, mellyel lehetővé vált az önálló és gyorsabb mozgás a területen és az eredményesebb beavatkozás. Az egyesület tagjai nemcsak a tűzeseteknél, hanem az egyéb kárelhárításban is tevékenyen részt vettek és részt vesznek, csökkentve a károk mértékét, segítve a közös és az egyéni tulajdon védelmét. Az egyesület jelenlegi létszáma a község tűzvédelmének biztosításához, a jelenlegi felszerelések működtetéséhez elegendő. Az egyesületi létszám azonban nem kötött, az egyesület tagjai sorába szívesen látna fiatal, a köz javáért elkötelezettséget érző, alkalmas embereket, megszüntetve az elöregedés veszélyét az egyesület tekintetében is. A politikai rendszerváltás az egyesület működése, az önkéntes tűzoltói tevékenység átalakulása tekintetében sajnos nem volt zökkenőmentes. 

A helyi önkormányzat átérezve a problémákat, felmérve a helyzetet arra az álláspontra helyezkedett, hogy az egyesület létjogosultságát a jövőben is biztosítani kell, az önkéntes tűzoltói tevékenység megfelelő ellátásához az anyagi eszközöket, illetőleg a fedezetet biztosítja. 

Írta: Keszericze István  

Plusz hivatkozás: Berzencei ÖTE honlapja

Hajrá berzencei tűzoltók! 

Javaslom a hagyományok ápolásaként az alább látható módon kiírni a szertár homlokzatára a régi jelmondatot: "Istennek dicsőség, egymásnak segítség".