Mivel a Festetics uradalom része voltunk, azon túl, hogy jövedelmeik jelentős részét Berzence és környéke földbirtokaiból szerezték, mindkét uraság kötelességének érezte, hogy a falu fejlődését elősegítse, valamint a közjó érdekében anyagilag támogassák a lakosság nevelését, az ehhez szükséges mecénási feladatokat ellássák. II. György neve szorosan összefügg Kavulák János alapítói tevékenységével, amikor is óvodával, iskolával, zárdával gazdagodott a falu. Halála után fia, II. Tasziló, apjához méltóan látta el a birtokközpont támogatói feladatait.
Festetics II. György gróf (1815-1883)
Gróf Festetics László második fia, II. György, Bécsben látta meg a napvilágot 1815. április 23-án. Gyermekkorát a keszthelyi családi fészekben töltötte, iskoláit pedig Keszthelyen és Szombathelyen végezte kitűnő eredménnyel. Tanulmányait Pozsonyban folytatta a jogi karon, majd 1835-ben katonai pályára lépett. Életének e szakaszáról kevés adat maradt fenn, Sárospatakról írt leveleiből csupán annyi tudható meg, hogy a megyei urak nagyon kedvelik, hiszen „német katona létére” magyarul tud velük beszélni. Lévén gyenge alkatú, meglepő, hogy a katonai pályát választotta. 1838-ban annyira megbetegedett, hogy egy évbe tellett, mire visszatérhetett ezredéhez, 1848-ban pedig a forradalomban is aktívan részt vett. Ez év őszében azonban hátat fordított a katonai pályának, hogy átvehesse a Festetics vagyon gondozását, ugyanis atyja halála után az idősebbik testvér Tasziló lemondott elsőszülött jogairól. Festetics László rengeteg adósságot hagyott fiaira, és ezeknek csodálatra méltó módon sikerült megegyezniük abban, kire milyen feladat hárul annak érdekében, hogy a család kilábaljon a nehézségekből, és a hírnevükön se essen csorba. Így György visszatért birtokaira, házasságot kötött gróf Erdődy Eugéniával és 11 évig „polgári egyszerűséggel”, teljes visszavonultságban azon dolgozott, hogy talpra állítsa családját. Nem sokkal visszatérése után részesült abban a tiszteletben, hogy kastélyában vendégül láthatta Ferenc József császárt. Ez a találkozás nagy hatással volt György későbbi pályafutására, annak ellenére, hogy egy alkalommal komoly összetűzésbe került magas rangú vendégével. Ugyanis az 1861-es országgyűlés az uralkodóval folytatott sikertelen tárgyalások miatt fel lett oszlatva, az alkotmányosság megszűnt, a főtisztviselők zöme pedig lemondott posztjáról. Közöttük volt Festetics György is, aki akkor Vas megye főispánjaként tevékenykedett. Kérelmében „kegyelmes felmentést” kért, de az uralkodó – a pozitív válasz ellenére – saját kezűleg húzta ki a „kegyelem” szót. Meglepő ezért, hogy Deák Ferenc ajánlására csupán hat évvel később a fejedelem személye körüli miniszteri posztra lett kijelölve. Ettől kezdve állandó, rendkívül fontos szereplője a monarchia politikai életének, hiszen nemcsak az uralkodó bizalmát kellett elnyernie, hanem az országgyűlését is, tolmácsként őrködve az érzékeny egyensúly felett. Habár maga igen egyszerűen élt, fontosnak tartotta, hogy a Festetics család erkölcsi és vagyoni helyzetének megfelelően éljen az ország fővárosában. A kiváló államférfit több ízben kérték fel különféle posztokra, így amellett, hogy "valóságos belső titkos tanácsosként", valamint 1876-ig Erzsébet királyné magánvagyonának kezelőjeként dolgozott, elfogadta 1872-ben koronaőrré való választását is. Három évvel később az uralkodó őt szerette volna miniszterelnöknek kinevezni, 1882-ben pedig főudvarmesternek is, de egészségi állapota miatt az egyik posztot sem fogadhatta el. Életrajzának kikerülhetetlen pontját az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) újjászervezése és vezetése képezi. Ennek keretében nagy érdemei voltak többek között a Sopron-Nagykanizsai vasút megépítésében, a nagyapja által alapított keszthelyi gazdasági és erdészeti országos tanintézet, a Georgikon újbóli felállításában, és a különféle gazdasági kiállítások szervezésében. Festetics György korának kiemelkedő személyiségei közé tartozott. Önmegtagadó munkájával, gyakori adakozásaival mindenkit megnyert. Úgy vélekedtek róla, hogy sokat tud, de nem tüntet vele. 1869-ben tisztelői táborát azzal is növelte, hogy csökkentette miniszteri fizetését, mert szerinte ilyen posztokat úgyis jómódú emberek töltenek be. Kitüntetései közé tartozik a Szent István rend kancellári tisztségére való kinevezése, a rend nagykeresztje, valamint a Magyar Tudományos Akadémia igazgatótanácsában való tagsága. 1883 februárjában hunyt el bécsi palotájában, pár nappal bátyja után. A családi vagyont 1850-ben született fia, Tasziló vette át és irányította testvérei – Jenő, Georgina és Pál – segítségével.
Festetics II. Tasziló herceg, főudvarmester 1850-1933
Fiatal korában hosszú időt töltött külföldön, főleg Angliában. Mary Hamilton angol hercegnővel kötött házassága révén nyugati uralkodóházakkal került rokonságba. II. Tasziló 33 éves korában, apja halálát követően előbb annak berzencei és csurgói uradalmát vette át, majd néhány hónappal később nagybátyja, az addigi családfő halála után ő lett a 162 ezer holdas keszthelyi hitbizományi birtok haszonélvezője is. Első ténykedése a keszthelyi kastély újjáépítése volt, majd a gazdaság modernizálásához fogott hozzá. Az uradalmi tisztikar jelentéseit személyesen hallgatta meg, mindent tudott és mindig személyesen intézkedett. Még halálos ágyán is érdeklődött és intézkedett gazdasági dolgokban. Kibővített, fényes palotájában Keszthelyen látta vendégül Edward angol királyt, Albrecht szász királyt, Ferenc Ferdinánd főherceget, trónörököst és egy sor német fejedelmet. Híres sportember, lótenyésztő és vadász volt, sokáig az országos lótenyésztő bizottság elnöke. Fenékpusztán telivérménest alapított. 
Egy telivérménest Berzencéről telepített át oda 1870-ben, valamint itthonról és külföldről a legjobb kancákat vásárolta meg. Patience nevű ménje az 1900-as évek verhetetlen versenylova volt. A Festetics család egyik leghíresebb lova, Brigant a híres pardubicei derby háromszori megnyerésével tette nevét halhatatlanná. Berzencén még simmenthali-tehenészetet, magyar gulyát és sertéstenyészetet létesített. Rangban túlszárnyalta elődeit: császári és királyi udvari kamarás, "valóságos belső titkos tanácsos", főrendi házi tag, királyi főudvarmester, az ország egyik legismertebb zászlós ura. Kitüntetései közül legjelentősebbek: angol Viktória-rend, osztrák Lipót-rend, Aranygyapjas rend, Magyar Vöröskereszt-rend. 1911-ben Ferenc József császár és király hercegi rangra emelte, melyet az elsőszülött férfiutód örökölhetett tovább. II. Tasziló ezt a magas uralkodói kegyet családjának feltétlen királyhűségén kívül valószínűleg házasságának is köszönhette. A herceg egész életében szociális érzékenységet mutatott. 1908-ban 20 ezer katasztrális hold földjét parcellázta fel 4000 családnak, hogy visszatartsa őket a kivándorlástól. Tisza István grófnak, magyar miniszterelnöknek Tasziló herceg volt a legnagyobb támogatója a háború ellenzésében. II. Tasziló több mint négy évtizedet tölthetett boldog házasságban angol feleségével. Mary hercegnő 72 éves korában egy szövődményes vakbélgyulladás áldozata lett. Kívánságára Keszthelyen temették el a Szent Miklós temetőben emelt hercegi mauzóleumban. A herceg 11 évvel élte őt túl. Magas kora ellenére teljes testi és szellemi erőben érkezett életútja végéhez. Bécsben az angol nagykövet ebédjén meghűlt, majd otthon ágynak esett. Idős szervezete nem tudott megbirkózni a szövődményként fellépő tüdőgyulladással. Temetésén többek között megjelent Horthy admirális, Magyarország kormányzója, több Habsburg főherceg, mostoha fia, II. Lajos monacói fejedelem, több kormánytag. Hamvai a keszthelyi temetőben lévő családi mauzóleumban nyugszanak.