Berzence 1664. január 21.-22.

Zrínyi Miklós 1620-1664
"......Zrínyi-Újvárba Hohenlohe Pettauban várakozó katonái az előző napon, január huszadikán érkeztek meg, és a bán csapataival együtt indultak másnap hajnalban Berzencének. Este már ott találkoztak Batthyány Kristóf és Esterházy Pál egységeivel, akik a Zala vármegyei Szentgrótnál gyülekeztek és Kiskomáromon keresztül vonultak.
A horvátországi hadakkal Kraskovich János érkezett. Ők Dernye mellett keltek át a Dráván. A hadjárathoz immár huszonhatezer harcos gyülekezett.
A németek még sosem látták Berzencét. Gúnyosan mutogattak a kör alakú, földdel tömött gerendából épült bástyákra. Azt mondogatták, hogy ez még birkahodálynak is kevés, és legyintettek.
A várat védő török azonban komolyan vette, hogy ekkora had zárja körül, és megeresztett néhány ágyúgolyóbist. A várból, ami egy alacsonyabb dombon épült és vizesárok vette körül - melynek jegét a török összetörte, hogy azon átkelve az ellen a felek alá ne kerüljön -, a kale-agaszi messze ellátott, lévén Berzence környéke lapos és erdőkkel fedett.
- A hadmérnököm, Hemmerling főstrázsamester úr és két társa tegnap este már megvizslatta a várat és a területet - közölte Hohenlohe a bánnal másnap hajnalban. - nem tartottam jónak a javaslatukat, ezért ma személyesen megyek szemrevételezni, és megszabom az ostrom mikéntjét. 
- Hanem csak ügyeljen magára, Wolfgang! - figyelmeztette Zrínyi. 
- Lehet, hogy ez csak egy ól az önök szemében, és nem kővár, de vegye figyelembe, hogy a bentlakó birkák harapnak. 
Amikor a német visszaérkezett, elmondta tervét a bánnak. Eszerint északnyugatról támadnak két oszloppal, és mindegyik mellé egy-egy üteget rendelt
- Az egyik csapatot Puchard főstrázsamester, a másikat Hemmerling vezeti Puchard kap még ezer muskétást Layen ezredessel, Hemmerling pedig ötszázat, Spick ezredes gyalogjaiból. Az ágyúk rést ütnek a falon, aztán a feltört jég miatt létrákat és vesszőfonatokat vitetek a várárokra, majd megkezdjük a rohamot. Mi a véleménye, Nicolaus?
Zrínyi végighallgatta a haditervet, és csak annyit fűzött hozzá:
-A törököt jól ismerem. Ne csodálkozzék, ha hamarost tárgyalni akar a megadásról! Azt javaslom, ha ezt teszi, az élőerő óvása, és a hadiszerekkel való takarékoskodás miatt fogadjuk majd el.
A vár elfoglalása 1664 január 21.-22.
Amint a lövegek munkába fogtak, a török ágyúk is megszólaltak, aztán hirtelen beszüntették a tüzelés, és megjelent a vár fokán a megadást jelző zászló.
- Máris tárgyalni szeretnének - jegyezte meg Zrínyi nem kis elégtétellel.
- Kis Farkast akarjuk! - kiabálta a török. - Vele legalább szót értünk! Zerini béggel hajlandóak vagyunk megállapodni, de csakis vele!
Zrínyi és Kis Farkas, meg néhány kipróbált testőrvitéz a várhoz közel, a vizesárok innenső oldalán találkoztak a törökökkkel.
- Mit ajánlasz fel az életetekért cserébe, kali-agaszi?
- Ebben a várban pontosan nyolcszázharminheten vagyunk - felelte az aga. - Négyszáz igazhitű harcos, száz tatár, a többi asszony és gyerek, akik előletek menekültek be a környező falvakból. Szabad elvonulást kérünk, csak a saját holmit visszük, a fegyverek maradnak. Ezt kérjük a várért cserébe, Zerini bég!
- Rendben van. De aztán ti is ugyanolyan komolyan vegyétek, mint mi. Csak semmi ravaszkodás, mert még a csontjaitokat is szétszóratom, ha próbálkoztok!
- Ennyi katona ellenében? - mutatott a huszonhatezres hadra az aga. 
Zrínyi tájékoztatta a megadás feltételeiről Hohenlohét, és figyelmeztette:
- Ügyelni kell, hogy galiba ne legyen. Ha a török itt azt tapasztalja, hogy háborítatlanul elhagyhatja a várat, másutt is megteszi majd, nekünk pedig ennyivel is egyszerűbbé váli a hadjárat.
A  téli Várdomb 
Látszólag minden rendben ment, és a vár védőserege meg az asszonyok és gyermekek - utóbbiak kis motyót ölelve - a megszabott időpontban kivonultak a várból. 
Hanem a tatárok vonulásánál máris felütötte fejét a baj. Néhány hajdúból lett magyar harcos képtelen volt gyűlöletének parancsolni, és nekiugrott a fegyvertelen tatároknak. Mire a bán intézkedhetett, néhányat összekaszaboltak. Az asszonyok éktelen visításban törtek ki, a gyerekek sírtak, a törökök pedig megdermedtek, mert nem tudták, meneküljenek inkább, vagy álljanak meg moccanatlanul.
- Ez az egyezmény megszegése! - ordítottak a basik, s a Zrínyi és Hohenlohe azonnal a helyszínen termett. 
- Befejezni! Le a fegyvert! Hátra, fegyelmezetlen banda!
De akkor már elszabadult a pokol. A hajdúk közül a bán testőrei néhányat lelőttek, hogy a többi okuljon, és Zrínyi azon volt, hogy mielőbb visszaálljon a rend, amikor valaki egy szablyával feléje csapott. Megfordult, és egy sötétképű alakot pillantott, aki ismét csapásra emelte a fegyvert, és magyarul átkozódott. Hogy miként került oda...
A szablya Zrínyi kabátjának alját hasította fel, aztán lövések dörrentek, és a támadó elvágódott a vérmaszatos hóban. Hohenlohe katonái lőtték agyon.
- Úgy tudtam, hogy önt kedvelik a magyarok - súgta Hohenlohe Zrínyinek, aztán a német zsoldosok végleg rendet teremtettek. Az aga teljes joggal követelt kárpótlást a megszegett megállapodásért, és a bán úgy döntött, hogy több lóval vonulhatnak el, mint amiben egyeztek.
Este készen állt a lajstrom: a török a várban hátrahagyott egy mozsár-bombavetőt, egy tizenöt fontos löveget és öt kisebbet. Hohenlohe és a bán megegyeztek, hogy négyszáz katona marad egy magyar tiszt parancsnoksága alatt az erősségben, de a had zöme már másnap továbbvonul Babócsának....."

Részlet Benkő László: A Zrínyiek - A lángelme c. történelmi regényéből

Képtalálat a következőre: „zrínyiek”