 |
| Meghalt 1881.-ben 72 éves korában |
A szomorú sorsú berzencei zsidóságról vajmi kevés információ maradt az utókorra. Egykor meghatározó időszaka volt Berzence életének a zsidóság jelenléte. Valamikor az 1800-as évek legelején telepedhettek le kevés számban a környék mezővárosaiban, így Berzencén is. Legalább is a zsidó temető sírkövein feltüntetett évszámokból erre következtethetünk. Mivel magyarázható, hogy a zsidók korábban elkerülték a térséget? Somogy ritkán lakott, alacsony népsűrűségű megyéje volt az
országnak. Mivel a népcsoport tagjai főként kereskedelemmel foglalkoztak az itteni felvevő piac is szűkös volt még ekkor. Rosszak voltak az infrastrukturális feltételek is. Somogyban viszont kiterjedt Széchényi-, Festetics-, és
Eszterházy birtokok voltak. Ezeknek a családoknak az ország nyugati vidékén is voltak birtokaik, így
könnyen elképzelhető, hogy az oda települt zsidó család egy idő után továbbvándorolt az ország más részére. Vélelmezhető, hogy ugyan annak a földesúrnak egy másik birtokára költözött, akién korábban is lakott. Természetesen az sem zárható ki, hogy sok Galíciából bevándorolt zsidó is Somogyban telepedett le. Csurgón például 1827-ben alakult meg a Chevra Kadisa (Szent Egylet). 1840-ben épült fel a
zsinagóga. 1850 óta pedig 6 osztályú izraelita elemi iskola is működött,
amelyben 1868-tól magyar nyelven folyt az oktatás. A berzencei zsidóság létszámáról változó információk vannak, mivel régen nem voltak pontos összeírások, így kezdetben pár családról beszélhetünk. Aztán egy 1932-es ismertetőben már pontosan tudni lehet, hogy 37 izraelita vallású személy él a faluban. Köztük vannak Brucknerek, Grünbaumok, Khonok, Rosenbergek, Schwartzok, Kaufmannok, Bauerek, Neumannok.
 |
| Neumann Géza üzlete a Szent István utcában 1922-ben |
A kortárs megfigyelő így látta: „A zsidó kereskedők, nagyon sok helyen még ma is kedveltebbek, mint a keresztény kereskedők, mert sokkal előzékenyebbek, figyelmesebbek, simulékonyabbak, mint amazok és még mindig szívesebben hiteleznek.” Üzleteik a főtér közelében álltak. A korabeli postafogadó jobb oldalán sorakoztak a kirakataikat lehúzható vasredőnyökkel védő kereskedések. Ezeket a háború végén lebontották. Illetve a zárda soron állt sokáig Pichler Gusztáv üzlete. De volt kereskedés a László és Zrínyi utcában is. Kóbi (?) Andoré ill. Szántó Lipóté. Az üzletek megjelenése a kor igényeinek feleltek meg: a megmunkált fa portál a kirakattal a lehúzható redőnyökkel. A kirakatban a cég profiljának megfelelő árukínálattal. Fent a cégtábla, rajta nagy betűkkel a tulajdonos neve. Külön táblák jelezték milyen célra kapott engedélyt az árusításra. Alkoholra, dohányra már akkor is állami monopólium vonatkozott. A tulajdonos gyakran az ajtóból invitálta a járókelőket. Belépve az olajos padló nyikorgása és illata gyerekkoromat idézi. A helyiségben meglehetős sötétség fogadott. Az olaj és a tömbben árult élesztő szaga keveredett a kenyér, fűszerek illatával. A súlyos tölgyfa pult félkörben fogta közre a vásárlót jó rálátást biztosítva a mennyezetig érő polcokra. A pult mögött középen állt az eladó, többnyire családtag, vagy maga a tulajdonos és a kért árut a polcról levéve az asztalra rakta. A dolgokat barna színű staniclibe (papírzacskóba) helyezte, a cukorkát a nagy dunsztosüvegből helyben csavart papírtölcsérbe szórta. Édesség címén járt még krumplicukor, bocskorszíj. A lisztet nagy ládából mérték. De árultak méterárut, cipőt, kalapot, edényt, madzagot és mindent amire igény volt. Fizetni a robusztus pénztárgépnél kellett, ami csilingelt, ha kinyílt a kassza fiókja. Mindig udvarias és előzékeny hangnemben zajlott a diskurzus, hiszen a vásárlót meg kellett tartani. Az árut a kor legismertebb fuvarozó cége a MATEOSZ szállította ki. Megjelenése ünnepnek számított a gyerekek körében, akik lelkesen futottak a port kavaró teherautó után.
Az ismert zsidó üzletek Berzencén: Bruckner Vilmos cement-mész, fűszer és vegyeskereskedés, de árult építőanyagot és terményt is. Üzlete a mai Stelkovics sarokház volt. Grünbaum József trafik és italkimérés, fűszer és vegyeskereskedés. Boltja a Kossuth utcában volt. Kohn Izidor fűszer és vegyeskereskedés. Pichler Gusztáv fűszer és vegyeskereskedés a zárda soron. Átellenben Neumann Géza fűszer és vegyeskereskedése. Hochfelder Miksa kocsmáros vendéglős. Szántó Lipót vegyeskereskedése a Zrínyi utcában. Kóbi Andor vegyeskereskedése a Szent László utcában.
 |
| A fuvarozó vállalat teherautója |
Berzencén az első világháború után virágzik a kereskedelem. A magyar kereskedők, kocsmárosok, iparosok mellet a zsidó polgárok is kiveszik a részüket a 4000 lelket számláló falu ellátásában.
 |
| Brucknerék a Rákár sarkon. Hátul a tűzoltóság régi épülete. |
A berzencei zsidóság vallását a vészkorszakig szabadon gyakorolhatta. Saját zsinagógája volt a Szent István utcában vastag falakkal kupolával. A zsidó hitközség a világháború előtt iskolával együtt zsidó tanítót is tartott, de a 30-as évek közepén gyermekeit már a katolikus felekezeti iskolában taníttatta. Külön temetőbe temetkezett. Szomorú látni, hogy az ősi sírköveken 1924-nél későbbi elhalálozást már nem véstek föl. Amíg tehették hasznos tagjai voltak a falu közösségének. Nem csak, mert jó szívvel segítettek a parasztoknak, de tagjai voltak a község képviseleti testületének. Néhányan bizonyíthatóan részt vettek az első világháború hadszínterein, ahonnan kitüntetésekkel tértek vissza.
 |
| Grünbaum József trafik és italmérése |
A keresztény többség és a zsidó kisebbség viszonya a mindennapi életben normális volt. Az emberek többségét sokáig nem érdekelte túlságosan, hogy ki zsidó, és ki nem. Bár meg kell jegyezni, a vegyesházasságok, még a különböző keresztény felekezetek között is igen ritkák voltak, nem is beszélve zsidó-keresztény viszonyban. Zsidóellenes, antiszemita események már korábban is voltak. A "tiszaeszlári per" felmentő ítéletének hatására 1883. augusztus 26-án felfegyverkezett parasztok hatoltak be Berzencére. Antiszemita nótákat énekelve betörték a zsidók ablakait, kiraboltak két zsidó kereskedőt, és „üsd a zsidót” felkiáltással brutálisan bántalmazták Jünker Sándort. A rend helyreállítása után a pogrom 14 résztvevőjét letartóztatták. Az 1883. december 3.-án nyolc vádlott állt bíróság elé. Végül két embert marasztaltak el: Tibold Vilmos 32 éves asztalost 2 év fegyházra, Balogh József 28 éves cipészt 9 havi börtönre ítélték. A magyar zsidóság helyzetének romlása Hitler hatalomra jutása után
felgyorsult. Magyarországon az 1938-tól folyamatosan életbe lépő antiszemita zsidótörvényekkel megkezdődött a zsidóság ellehetetlenítése, gazdasági tönkretétele, később megsemmisítése. A berzencei zsidóság számára 1944 április 26.-án éjjel 3 óra felé érkezik el a vész. Elhurcolnak 18 főt, majd deportálják őket a haláltáborokba. Senki sem tér vissza. Mementónak itt maradnak a boltjaik, és a temető. A háború után lerombolják a zsinagógát, államosítják üresen álló üzleteiket, eltüntetve 150 év ittlétüket. Az utókor pedig elfeledkezik, hogy volt egy népcsoport, aki nagyapáikkal dédapáikkal élt együtt békében, sőt harcolt e hazáért. Sírjaikat sokáig az enyészet takarta el. Ma újra láthatóvá vannak téve az ősi sírkövek. Ha van időd látogass el a zsidó temetőbe és elmélkedj a leírtakon.
 |
| Grünbaumné a falusiak körében |
Kereskedők boltjai a Szent István utca zárda felőli részén 1910-ben.
Jobbra Pichler Gusztáv üzlete.
Jobbra Pichler Gusztáv üzlete.
Forrás:
Szállási Sándor szociográfiája
Adatközlő:
id. Radics Béla
