Feltételezések a várról


Az alábbi elemzés forrása a  Mediterrán és Balkán fórum 2015/2 számában megjelent, Kovács Gyöngyi az MTA BTK tudományos főmunkatársa által jegyzett kutatás. Címe: "Oszmán erődítmények a Dél-Dunántúlon"

Esterházy féle rajz 1664-ből a berzencei várról
Az 1664. évi Mars Hungaricus-ban fennmaradt várrajzok többsége Esterházy Pál gróf (későbbi nádor és birodalmi herceg) saját kezű rajza. A védművek és az épülettömegek sablonos, vázlatos és egymáshoz olykor első pillantásra is hasonló ábrázolása láttán joggal merül fel a kérdés: vajon a rajzok mennyire hitelesek, ill. mennyire mutatnak egyfajta elképzelt, idealizált képet a várakról. A rajzokon nemcsak a bástyák, elővédművek mérete, formája, hanem olykor a várfalak hossza is szinte egyezik. A számítógépes grafikai összevetés ezt az észrevételt csak megerősítette. Feltűnő Barcsnál, Berzencénél és Turbéknál a három védművel erősített tört vonalú várfal-szakasz hasonlósága, míg a belső épületek azonos ábrázolásmódja felveti, hogy az egymáshoz épült „helyiségek” a várbelsőkben inkább épülettömegeket jelenítenek meg. Az olasz rendszerű bástya képzelt elemnek tűnik az oszmán váraknál, a 17. században már elterjedtebb korszerű erődítési forma rávetítése a rajzokra. Mindezek erősítik gyanúnkat, hogy a rajzok nem a teljes valóságot tükrözik, ugyanakkor alaposabb vizsgálattal valós részleteket fedezhetünk fel rajtuk. Berzence vára Esterházy Pál szerint: „…török vár, amelyet mindenfelől erdő és síkság vesz körül. Magasabb dombon fekszik, természettől mély, s egyúttal széles árka van. Régi szokás szerint fából készült kerek bástyáit földdel döngölték, úgy, hogy erődítménynek nevezni semmiképpen sem lehet.” Evlia Cselebi leírása a téli hadjárat után készült: „[Berzence]… nagy lánggal égett, de amikor még ép volt, hétszeres, erős palánkú vár (kale) volt. Csak egy kőből/téglából épült épülete, egy dzsámija és egy gőzfürdője maradt meg. E vár földjének délkeleti és nyugati része két órányi távolságban nagy mocsár. […] A belső vára – mely egy nagy dombon álló palánk volt – ennek is leégett.” Berzence egykori (a 15. században castellum és
A leomlott torony, vagy bástya?
castrum) várának – a „belső várnak” – maradványait a valóságban is a mai település központjában emelkedő domb őrzi. A vár területén nem volt szisztematikus régészeti kutatás, azonban a várhely bolygatásáról Magyar Kálmán, Nováki Gyula, Honti Szilvia, Juan Cabello beszámolói több adatot őriznek. 1998-ban Juan Cabello a domb délnyugati részénél történt földhordás kapcsán végzett itt kisebb kutatást. Megállapítása szerint a téglából épített castellum megbontott délnyugati sarkán kerek torony állt, két egymással derékszögben találkozó, dongaboltozatos pincével épített szárny találkozásánál. A néhány évvel ezelőtti helyszíni bejárásaink szerint a várdomb ezen délnyugati része tovább pusztult, leomlott téglafalakat figyeltünk meg, és jól mutatkozott a palánk támfal szerkezete is, a cölöphelyekkel és a kevert agyagos töltéssel. (Megjegyzendő az omlás folyamatos, jó lenne megőrizni a maradékot az utókor számára.)
Szintfelmérés a Várdombról
A várdomb 1985. évi szintvonalas felmérése szerint jelenleg mintegy 100 × 60–30/60 mes kiterjedésű (ha az északkeleti lekopott sarkot is hozzászámítjuk). A terület kicsi a viszonylag nagyszámú, 350-450 főt számláló őrségnek, még úgy is, hogy hozzáképzeljük a védműveket. Nyilvánvaló, hogy a katonák egy része és a lovasok máshol, az (erődített?) településen voltak elszállásolva. A szintvonalas felmérésre ráillesztettük az 1664-es rajzot. Eszerint a Juan Cabello-féle „torony” az egyik védmű lenne, az általa leírt épületmaradvány pedig bizonyos tekintetben egyeztethető a rajzon szereplő épülettel. A rajz szerint körítőfal (palánk) védte a települést is. Az eredményt tekintve, valamint az egyéb leírásokat is figyelembe véve Esterházy Berzencéről készült rajza – bár nehezen értelmezhető – több ponton is nagyjából hitelesnek tűnik. A dombot, a „belső várat”, árkot, dzsámit Evlia Cselebi ugyanazon évben készült leírása is említi. A hét (külső) védmű, melyek közül kettő a települést védte, akár létezhetett is egykor. Evlia leírása – [Berzence] „hétszeres, erős palánkú vár volt” – talán épp a hét védműre utal. Igaz, erre nincs bizonyíték.

Esterházy Pál 1664-es várrajza

Jobbra a szintfelmérésre rávetített várrajz

Az alábbi makett egy ismeretlen tehetség produktuma, ami sokáig a berzencei könyvtár féltve őrzött kincse volt. Az alkotás hűen követi az Esterházy féle rajz minden részletét. Nem az alkotó hibája, de ahogy a fenti elemzés is megállapítja, a rajz egy idealizált várat ábrázol, amit nem dombra helyeztek. A vizesárok nem érintkezhetett a körítőfallal és a bástyákkal. Mindenesetre köszönjük a mester fáradozását.

Az Esterházy féle rajz makettje.

 A bal alsó bástya maradványa még látható.

Rendkívül részletgazdagság. Még a dzsámi is ott van.

A Várdomb inkább hasonlíthatott a Turbéki palánkvárra

A Szent László utca felől nézhetett így ki

Dzsámi is volt a várban

A kihalt falu a hódoltságban.

Kis képzelőerővel ott a vár!

Nagyításhoz kattints a képekre.