Mecénások

Kavulák János (1818-1907)



A "Kavulák" elég furcsa és egyedi név. Évtizedeken át csak annyit lehetett tudni, hogy egy  pap volt, akiről utcát neveztek el Berzencén. Hogy mikor, s miért az a feledés homályába veszett. A  háború utáni kommunista rendszer igyekezett elhallgatni ennek a nagyszerű papnak a falu érdekében tett elévülhetetlen érdemeit. Az ő  személyében Berzence legnagyobb fiát tisztelheti az utókor. Fundátor, azaz alapító volt Ő minden téren. Nevét immár általános iskolánk is viseli, így emléke végleg méltó elismerést nyert.
1818. február 27-én született a lengyel határhoz közeli, Árva vármegyei Usztyén. 1837-ben a papi hivatást választotta. A teológiát Veszprémben végezte 1837-1841-ig. Kavulák Jánost 1841. augusztus 3-án szentelték pappá Esztergomban. 1841. augusztus 8.-án már Berzencére küldték káplánnak. Már nagybátyja, Kavulák István is Berzence plébánosa volt 1814-1827-ig. Ő szerette volna, ha tehetséges, szorgalmas, több nyelven beszélő unokaöccse az egyházjogászi pályát választja. Ám az egész életében szerény életvitelű, de művelt és példás lelkipásztor azonban nem vágyott sem rangra, sem gazdagságra.

1846-ban nevezték ki Berzence plébánosának és 1906-ig, 60 éven át volt Berzence lelkipásztora. Az első perctől fogva önzetlenül és nagy odaadással tevékenykedett a falu közéletében és népnevelésében. Legendásan szerény és adakozó természete miatt nagy tiszteletnek örvendett. 1860-ban fáradozásának köszönhetően alakult meg a berzencei Ipartestület és Iparos Önképzőkör, 1890-ben az Önkéntes Tűzoltóegylet, Valamint nevéhez fűződik a Hitelszövetkezet megalakulása is. Plébánossága alatt mint az Iskolaszék elnöke mindent megtett azért, hogy a falunak legyen akkori kornak megfelelő jó állapotú iskolája és tanítója. 1867 előtt nem volt kötelező az iskolába járás, de ő azon fáradozott, ha a gyermekek nem is rendszeresen, de járjanak iskolába. 1867-ben Kavulák atya saját költségén alapította falunkban a megye első "Kisded óvodáját". A derék pap azon a 80 forinton kívül amit a helybeli földesúr, Festetics II. György évente adományozott, az óvodát saját pénzéből tartotta fönn. 

A falu 1839-ben épült iskolája, a mostani "Bemutatóhely" elődje, szűknek bizonyul. Ezért 1873-ban ugyancsak a kegyúr támogatását megnyerve, az addig két tantermes intézményhez még egyet építtetett. Tenni akarása és közjóba vetett hite megállíthatatlanul hajtotta előre. Miden vagyonát a köznek ajánlotta, alázatossága nem ismert határt. Élete legnagyobb művének tekintette egy új iskola és zárda megalapítását. Mivel Berzence lakossága 1876-ra immár 3600 főre emelkedett, a kb. 200 falusi gyerek tanítására a meglévő iskola szűknek bizonyult.

Felépíttetett egy kétszintes épületet, ahová Budapestről hívott apácákat, hogy az új épületben számukra szállást és az oktatáshoz kellő helyet biztosítson. Erről a korabeli újság riportban számolt be:
"...A jó pásztor Budapestre utazott, hogy az ottani Mária intézet főnöknőjével a Berzenczén megnyitandó intézet felől értekezzék, mire a rendalapító meghagyása szerint Uri M. Borgia budapesti főnöknő testvér a helyi viszonyok megismerése és a kivitel megbeszélése végett rövid idő mulva Berzenczére utazott. A berzenczei értekezlet eredménye az 1876. évi julius 30-án okiratba foglalt megállapodás lett, mely szerint a megalapított házat az "Isteni szeretet leányai" átveszik. Ugyanazon évi szept.18-án Lechner M. Franciska általános főnöknő testvér is Berzenczére érkezett, magával hozta szerzetes leányait, kikkel az uj házat benépesíteni kívánta, majd egy héttel utóbb, szept.24-én Pribék István fölszentelt püspök és veszprémi kanonok úr 28 áldozópap jelenléte és részvétele
Lechner Mária Franciska
rendalapító
mellett az uj intézetet ünnepélyes felavatása után céljának átadta. A ház és iskola az isteni gyermekbarátról lett címezve. A felszentelés napja örömünnepe volt a buzgó lelkipásztornak és öröme a hívő népnek. A lelkipásztor örült, hogy népével jót tehetett, a nép pedig áldotta jó pásztorát, kinek áldozatkészségét a királyi Felség is méltányolta, megajándékozván őt kegyelmesen a koronás arany érdemkereszttel. Berzencze birtokosa gróf Festetics György, a kiváló főúr, a ház és iskola fenntartásához a maga és családja részéről szintén hozzájárulni kívánt, mit pénz és természetbeli rendes évi adományok által teljesített és ezután is fog teljesíteni..."
Megjegyzendő, hogy a zárda átadását összekötötték a Kisdedóvoda felszentelésével is. Ekkor tett Kavulák atya újabb tízezer forint alapot óvodájának fönntartásához, s hogy annak kamatjából az apácák évenkénti élelmezésére 600 forintot nyerjenek. Nevelési célú bőkezű áldozataiért Ferenc József 1884-ben kanonokká nevezte ki.
"...Hanem az intézet céljaira bocsátott ház csakhamar szűknek látszott, mit látva a buzgó lelkipásztor, előbbi adományához ujabbat is csatolt. Az építkezés befejeztével az uj iskolát és a szépen berendezett házi kápolnát 1889.évi október hó 28-án az alapító plébános úr ünnepélyesen felavatta. Ezen ujabb adomány által az intézet oly helyzetbe jutott, hogy már néhány bennlakó növendéket is felvehetett..." Ekkor bővült ki az épület a leányiskolával.
"...Betetőzve végre áldozatkészségét a nemes szívű pap az 1893. év november havában, mikor az iskolát és zárdát teljesen kiegészítette, megvásárolván e célból a szomszédos házat, s azt előbbi adományaihoz csatolta. Ez áldozat 7000 frtjába került, s ez volt az ajándék, mellyel a társulat 25 évi fennállásának megünneplésekor a testvéreket megörvendeztette. Áldja meg őt mindenért az Úr, kinek mai napig is méltó szolgája!"

1904-ben Teller Vince plébános megnagyobbította az apácazárdát és felépítette a Jézus Szíve kápolnát. Így egy egybefüggő impozáns épületegyüttes alakult ki, ami a jelen korban egyik éke lehetne falunknak, ha azóta a zárda részt nem bontatta volna le a hálátlan utókor.
Kavulák atya országos közéleti szerepléséről annyit lehet tudni, hogy az Idők Tanúja és a Magyar Állam című folyóiratokban publikált.
A Historia Domusban olvashatjuk, hogy 1889-ben az addig horvát helyett magyar lett az iskolai nyelv, amit szintén neki köszönhetünk. Az akkor még többségében horvát nyelvű faluban meghonosította a magyar szót. Dicsérettel, ajándékokkal jutalmazta azokat, akik hajlandók voltak magyarul megszólalni, beszélni.
1907. július 10-én életének 90. évében hunyt el. Július 13-án helyezték temetőnkben örök nyugalomra.

A zárda eredeti állapotában

Az Isteni Szeretet Leányai érkeztek Berzencére

Püspöki látogatás


Műveltségre és erkölcsre neveltek

Benntlakásos leánynevelő intézetként is működött


Játék az udvaron


Egy osztálykép az iskola későbbi korszakából.




Teller Vince (1867-1943)

1867. július 31-én született Börcsön (Győr megye) Teller Antal kántortanító, községi jegyző és Bakody Eleonóra szülőktől. A gimnáziumot Győrött végezte 1878-86-ig. 1891. június 28.-án szentelték pappá. Káplán Pápateszéren, 1894. szeptember 7-én és 1902. szeptember 24-én zsinati vizsgát tett. 1897-től Nágocson, majd Dégen, Berzencén káplán, 1901-től plébános, 1906-tól tanácsos plébános, 1930-tól tb. kanonok. 
Megalakította az Ifjúsági Egyesületet. Foglalkozott költészettel is. Sok kedves ének, vers és színdarab hirdeti lelkének gazdagságát. Több versét maga zenésítette meg. Nagy elődjének, Kavulák Jánosnak méltó utóda, akit költeményeiben gyakran példaképként emleget. Költeményei kiadásainak bevételéből nagyobbíttatta az apácazárdát és építtetett hozzá kápolnát. Izzó hazaszeretetét csepegtette írásaival hívei lelkébe. Imádságos lelkületű, tiszta életű pap, fáradhatatlan lelkipásztor volt. 1943. november 13.-án hunyt el. Nem rokona a híres atomtudósnak Teller Edének.
Munkái: 
- Sötét álmok. Költemények. Veszprém, 1900. 
- Hullám között, hullám fölött. Elbeszélések. 1902. 
- Liliom álmok. Színművek a leányifj. sz. Írta Pailer Vilmos és Weissenhofer Róbert.1902.
- Felhők között, felhők fölött. Költemények.1903. 
- Az egyenlőség. 1905. 
- Az örök Róma. XI. Pius pápa aranymiséje. Berzence, 1929. 
- Tárogató. Költemény. Veszprém, 1930. 
- Vezess emlékezet! Alkalmi költemény. Mo-i Szent Erzsébet jubileumára. 1931. 
- Bajnok ébred ősi hanton. Szónoklatok hazafias ünnepekre. Berzence, 1932. 
- Mit akarnak falun a szociálisták? Színmű. Veszprém, 1932. 
- Fehér versek. Berzence, 1937. 
- Szent István király ünneplése. Színmű. 1937.


Teller Vince sírja a berzencei temetőben