Részlet: Csekő Áron, Sortüzek Berzencén (1949, 1956) című munkájából
".........Ezen körülmények ellenére sem sikerült az új rendszer propagandájának megnyernie Berzence lakóit. A mély vallásosságáról híres katolikus faluban továbbra is telve voltak a templomok, és az egyházi körmeneteken a falu apraja- nagyja részt vett. A csurgói járásban Berzence volt az egyetlen község, ahol apácazárda is működött. Az apácák a zárda épületében lévő óvodában és elemi iskolában oktatták a falu leányait.
A szerzetesrendek feloszlatása, az iskolák államosítása, az egyház elleni propaganda és főleg a hercegprímás letartóztatása nyilvános felháborodást váltott ki a községben. A falu plébánosa, Pongrácz Tibor nyíltan nyilvánította ki nemtetszését Mindszenty József bíboros letartóztatását, a zárda bezárását és az iskola államosítását illetően. A falu népe, papja mögé állva, igyekezett akadályozni az apácák elűzését, és az iskola állami tulajdonba vételét. A hatóság nem akart nyíltan a lakosság ellen fellépni. Az ÁVH úgy döntött, hogy egyszerűen elhurcolja a plébánost, és akkor a pásztor nélkül maradt
gyülekezettel már könnyebben boldogul. 1949 április 3.-a éjszakáján, a közeli nagyatádi laktanyából érkezett fegyveres ÁVH-s különítmény, körülvette a paplakot, azzal a céllal, hogy a plébánost magával vigye. Valaki riasztotta a lakosságot. Radics Vince harangozó félreverte a harangot. Az ágyaikból kiugráló emberek gondolkodás nélkül kaptak kapák és vasvillák után, hogy a paplakhoz rohanva megvédjék plébánosukat. Dördült a sortűz. Ennek eredményeképpen Ormanecz Jánosné és Simonovics Jánosné holtan, többen pedig sérülten hanyatlottak földre. Az ÁVH- sok a pappal együtt több tucat embert hurcoltak el, és vittek kihallgatásra vagy vetettek börtönbe, köztük az egykor szomszédságomban élő Szollár Györgyöt, aki menyasszonyától hazafelé tartva, puszta véletlenségből keveredett a paplaknál összegyűlt tömegbe.
 |
| A régi plébánia épülete |
A bíróság Pongrácz Tibor plébánost tízévi, Radics Vince harangozót háromévi, Varga Mihályt három és félévi börtönbüntetésre ítélte, Maronics Jánosné pedig a vallatások következtében halt meg a börtönben.
Az üggyel kapcsolatban többféle változat járt közszájon, de biztosat nem tudott senki sem. Az ÁVH irodáiba, őrseire bevitt, kihallgatott, megkínzott emberektől elbocsátásuk előtt írásos nyilatkozatot követeltek, amelyben az érintett ígéretet tett arra, hogy sem abból, amit látott, hallott vagy vele történt a kihallgatás alatt, semmit nem mond el, még a legközvetlenebb családtagjának sem. A legtöbb ember száját, aki ebben az ügyben, vagy később másikban az ÁVH kezébe került, lezárta a félelem lakatja…
 |
| Balra a Tanácsháza az 50-es években |
1956-ban a forradalom idején, az országban több helyen szimpátiatüntetést rendeztek és ez Berzencén sem történt másképpen október 27.-én. A falu néhány tekintélyes gazdája felkereste Lovrencsics Lajos tanácselnököt, azzal a céllal, hogy a faluban rendeződő szimpátiatüntetésen ismertesse a forradalom követeléseit. Lovrencsics, a csurgói járási pártbizottsághoz fordult tanácsért, ahol úgy határoztak, hogy engednek a falu követeléseinek. Árpási András határőrhadnagy tudomást szerzett minderről és a tanácsházán megfenyegette az elnököt, amennyiben teljesíti a követelést, szétlöveti a tüntetést. Délután 4 óra körül néhány fiatal behatolt a tanácsház épületébe, és az adó- begyűjtési-és birtokleveleket kezdte égetni. Lovrencsics közbelépésére az akció félbeszakadt. 3 óra körül mintegy 1000 ember gyűlt össze a tanácsháza előtt és egy csoportjuk folytatta az égetést. Ugyanebben az időben Árpási hadnagyot megfenyegette egy ittas, féltékeny fiatalember, felesége és barátai azonban elvitték Árpási lakásától. Árpási hadnagy fenyegetettnek érezvén magát, a somogyudvarhelyi parancsnokságtól segítséget kért. 8 óra körül Lovrencsics beszédével megkezdődött a gyűlés, majd a résztvevők felvonulást rendeztek. Eközben ledöntötték a szovjet emlékművet és megkezdték a vörös csillag leverését a tanácsháza homlokzatáról. Ekkor érkezett meg a somogyudvarhelyi határőr parancsnokságról egy 5-6 fős szakasz. Az egységet Béres Sándor törzsőrmester vezette Berzencére, lovas kocsin érkeztek 9 óra körül. A tanácsház elé érve az egység parancsnoka világító lövedéket lőtt ki és a tűzparancs kiadásával fenyegetőzött, ha azonnal nem oszlik fel a tömeg. A személyes rokonságomba tartozó Loncsár Vendel, a gyűlés egyik vezetője, néhány társával kinyújtott kézzel indultak a határőrök felé, meg akarta győzni őket, hogy a nép oldalán a helyük. Ekkor elhangzott a tűzparancs.
A sortűznek négy halálos áldozata és hat sebesültje volt. A sortűz után az egység azonnal lovas kocsira szállt és visszament Somogyudvarhelyre. Loncsár Vendel 45 éves, szintén rokonságomba tartozó Kovács József 43 éves, Holecz Istvánné (áldott állapotban lévő) 28 éves lakosok a helyszínen lelték halálukat. Virovecz Ferencné pedig a nagykanizsai kórházban halt meg.
Emléküket a 2004-ben felállított, Berzence központjában álló kopjafa őrzi."
