Berzence egykori zsidóságáról

Meghalt 1881.-ben 72 éves korában

A szomorú sorsú berzencei zsidóságról vajmi kevés információ maradt az utókorra. Egykor meghatározó időszaka volt Berzence életének a zsidóság jelenléte. Valamikor az 1800-as évek legelején telepedhettek le kevés számban a környék mezővárosaiban, így Berzencén is. Legalább is a zsidó temető sírkövein feltüntetett évszámokból erre következtethetünk. Mivel magyarázható, hogy a zsidók korábban elkerülték a térséget? Somogy ritkán lakott, alacsony népsűrűségű megyéje volt az országnak. Mivel a népcsoport tagjai főként kereskedelemmel foglalkoztak az itteni felvevő piac is szűkös volt még ekkor. Rosszak voltak az infrastrukturális feltételek is. Somogyban viszont kiterjedt Széchényi-, Festetics-, és Eszterházy birtokok voltak. Ezeknek a családoknak az ország nyugati  vidékén is voltak birtokaik, így könnyen elképzelhető, hogy az oda települt zsidó család egy idő után továbbvándorolt az ország más részére. Vélelmezhető, hogy ugyan annak a földesúrnak egy másik birtokára költözött, akién korábban is lakott. Természetesen az sem zárható ki, hogy sok Galíciából bevándorolt zsidó is Somogyban telepedett le. Csurgón például 1827-ben alakult meg a Chevra Kadisa (Szent Egylet). 1840-ben épült fel a zsinagóga. 1850 óta pedig 6 osztályú izraelita elemi iskola is működött, amelyben 1868-tól magyar nyelven folyt az oktatás. A berzencei zsidóság létszámáról változó információk vannak, mivel régen nem voltak pontos összeírások, így kezdetben pár családról beszélhetünk. Aztán egy 1932-es ismertetőben már pontosan tudni lehet, hogy 37 izraelita vallású személy él a faluban. Köztük vannak Brucknerek, Grünbaumok, Khonok, Rosenbergek, Schwartzok, Kaufmannok, Bauerek, Neumannok.

Neumann Géza üzlete a Szent István utcában 1922-ben

A kortárs megfigyelő így látta: „A zsidó kereskedők, nagyon sok helyen még ma is kedveltebbek, mint a keresztény kereskedők, mert sokkal előzékenyebbek, figyelmesebbek, simulékonyabbak, mint amazok és még mindig szívesebben hiteleznek.” Üzleteik a főtér közelében álltak. A korabeli postafogadó jobb oldalán sorakoztak a kirakataikat lehúzható vasredőnyökkel védő kereskedések. Ezeket a háború végén lebontották. Illetve a zárda soron állt sokáig Pichler Gusztáv üzlete. De volt kereskedés a László és Zrínyi utcában is. Kóbi (?) Andoré ill. Szántó Lipóté. Az üzletek megjelenése a kor igényeinek feleltek meg: a megmunkált fa portál a kirakattal a lehúzható redőnyökkel. A kirakatban a cég profiljának megfelelő árukínálattal. Fent a cégtábla, rajta nagy betűkkel a tulajdonos neve. Külön táblák jelezték milyen célra kapott engedélyt az árusításra. Alkoholra, dohányra már akkor is állami monopólium vonatkozott. A tulajdonos gyakran az ajtóból invitálta a járókelőket. Belépve az olajos padló nyikorgása és illata gyerekkoromat idézi. A helyiségben meglehetős sötétség fogadott. Az olaj és a tömbben árult élesztő szaga keveredett a kenyér, fűszerek illatával. A súlyos tölgyfa pult félkörben fogta közre a vásárlót jó rálátást biztosítva a mennyezetig érő polcokra. A pult mögött középen állt az eladó, többnyire családtag, vagy maga a tulajdonos és a kért árut a polcról levéve az asztalra rakta. A dolgokat barna színű staniclibe (papírzacskóba) helyezte, a cukorkát a nagy dunsztosüvegből helyben csavart  papírtölcsérbe szórta. Édesség címén járt még krumplicukor, bocskorszíj. A lisztet nagy ládából mérték. De árultak méterárut, cipőt, kalapot, edényt, madzagot és mindent amire igény volt. Fizetni a robusztus pénztárgépnél kellett, ami csilingelt, ha kinyílt a kassza fiókja. Mindig udvarias és előzékeny hangnemben zajlott a diskurzus, hiszen a vásárlót meg kellett tartani. Az árut a kor legismertebb fuvarozó cége a MATEOSZ szállította ki. Megjelenése ünnepnek számított a gyerekek körében, akik lelkesen futottak a port kavaró teherautó után. 

A fuvarozó vállalat teherautója

Az ismert zsidó üzletek Berzencén: Bruckner Vilmos cement-mész, fűszer és vegyeskereskedés, de árult építőanyagot és terményt is. Üzlete a mai Stelkovics sarokház volt. Grünbaum József trafik és italkimérés, fűszer és vegyeskereskedés. Boltja a Kossuth utcában volt. Kohn Izidor fűszer és vegyeskereskedés. Pichler Gusztáv fűszer és vegyeskereskedés a zárda soron. Átellenben Neumann Géza fűszer és vegyeskereskedése. Hochfelder Miksa kocsmáros vendéglős. Szántó Lipót vegyeskereskedése a Zrínyi utcában. Kóbi Andor vegyeskereskedése a Szent László utcában.

Berzencén az első világháború után virágzik a kereskedelem. A magyar kereskedők, kocsmárosok, iparosok mellet a zsidó polgárok is kiveszik a részüket a 4000 lelket számláló falu ellátásában. 

Brucknerék a Rákár sarkon. Hátul a tűzoltóság régi épülete.

A hitelezés bevett szokás volt a zsidó kereskedőknél, hiszen a 20-30-as években nagy szegénység uralkodott Magyarországon az egyszerű nép körében. 8-10 fős családok próbáltak megélni kevéske jövedelemből. Szállási Sándor írja értekezésében:"Ha a tyúk eltojik, az asszony vagy a gyermek máris szalad a zsidóhoz és kér egy tojásért sót” De tyúkkal, tejföllel is fizethettek, ha megegyeztek.
A berzencei zsidóság vallását a vészkorszakig szabadon gyakorolhatta. Saját zsinagógája volt a Szent István utcában vastag falakkal kupolával. A zsidó hitközség a világháború előtt iskolával együtt zsidó tanítót is tartott, de a 30-as évek közepén gyermekeit már a katolikus felekezeti iskolában taníttatta. Külön temetőbe temetkezett. Szomorú látni, hogy az ősi sírköveken 1924-nél későbbi elhalálozást már nem véstek föl. Amíg tehették hasznos tagjai voltak a falu közösségének. Nem csak, mert jó szívvel segítettek a parasztoknak, de tagjai voltak a község képviseleti testületének. Néhányan bizonyíthatóan részt vettek az első világháború hadszínterein, ahonnan kitüntetésekkel tértek vissza.

Grünbaum József trafik és italmérése

A keresztény többség és a zsidó kisebbség viszonya a mindennapi életben normális volt. Az emberek többségét sokáig nem érdekelte túlságosan, hogy ki zsidó, és ki nem. Bár meg kell jegyezni, a vegyesházasságok, még a különböző keresztény felekezetek között is igen ritkák voltak, nem is beszélve zsidó-keresztény viszonyban. Zsidóellenes, antiszemita események már korábban is voltak. A "tiszaeszlári per" felmentő ítéletének hatására 1883. augusztus 26-án felfegyverkezett parasztok hatoltak be Berzencére. Antiszemita nótákat énekelve betörték a zsidók ablakait, kiraboltak két zsidó kereskedőt, és „üsd a zsidót” felkiáltással brutálisan bántalmazták Jünker Sándort. A rend helyreállítása után a pogrom 14 résztvevőjét letartóztatták. Az 1883. december 3.-án nyolc vádlott állt bíróság elé. Végül két embert marasztaltak el: Tibold Vilmos 32 éves asztalost 2 év fegyházra, Balogh József 28 éves cipészt 9 havi börtönre ítélték. A magyar zsidóság helyzetének romlása Hitler hatalomra jutása után

Grünbaumné a falusiak körében

felgyorsult. Magyarországon az 1938-tól folyamatosan életbe lépő antiszemita zsidótörvényekkel megkezdődött a zsidóság ellehetetlenítése, gazdasági tönkretétele, később megsemmisítése. A berzencei zsidóság számára 1944 április 26.-án éjjel 3 óra felé érkezik el a vész. Elhurcolnak 18 főt, majd deportálják őket a haláltáborokba. Senki sem tér vissza. Mementónak itt maradnak a boltjaik, és a temető. A háború után lerombolják a zsinagógát, államosítják üresen álló üzleteiket, eltüntetve 150 év ittlétüket. Az utókor pedig elfeledkezik, hogy volt egy népcsoport, aki nagyapáikkal dédapáikkal élt együtt békében, sőt harcolt e hazáért. Sírjaikat sokáig az enyészet takarta el. Ma újra láthatóvá vannak téve az ősi sírkövek. Ha van időd látogass el a zsidó temetőbe és elmélkedj a leírtakon.

                   

                   

                   

                   

Kereskedők boltjai a Szent István utca zárda felőli részén 1910-ben.
Jobbra Pichler Gusztáv üzlete.

Forrás: 

Szállási Sándor szociográfiája

Adatközlő:

id. Radics Béla

Berzence 1664. január 21.-22.

Zrínyi Miklós 1620-1664

"......Zrínyi-Újvárba Hohenlohe Pettauban várakozó katonái az előző napon, január huszadikán érkeztek meg, és a bán csapataival együtt indultak másnap hajnalban Berzencének. Este már ott találkoztak Batthyány Kristóf és Esterházy Pál egységeivel, akik a Zala vármegyei Szentgrótnál gyülekeztek és Kiskomáromon keresztül vonultak.

A horvátországi hadakkal Kraskovich János érkezett. Ők Dernye mellett keltek át a Dráván. A hadjárathoz immár huszonhatezer harcos gyülekezett.

A németek még sosem látták Berzencét. Gúnyosan mutogattak a kör alakú, földdel tömött gerendából épült bástyákra. Azt mondogatták, hogy ez még birkahodálynak is kevés, és legyintettek.

A várat védő török azonban komolyan vette, hogy ekkora had zárja körül, és megeresztett néhány ágyúgolyóbist. A várból, ami egy alacsonyabb dombon épült és vizesárok vette körül - melynek jegét a török összetörte, hogy azon átkelve az ellen a felek alá ne kerüljön -, a kale-agaszi messze ellátott, lévén Berzence környéke lapos és erdőkkel fedett.

- A hadmérnököm, Hemmerling főstrázsamester úr és két társa tegnap este már megvizslatta a várat és a területet - közölte Hohenlohe a bánnal másnap hajnalban. - nem tartottam jónak a javaslatukat, ezért ma személyesen megyek szemrevételezni, és megszabom az ostrom mikéntjét. 

- Hanem csak ügyeljen magára, Wolfgang! - figyelmeztette Zrínyi. 

- Lehet, hogy ez csak egy ól az önök szemében, és nem kővár, de vegye figyelembe, hogy a bentlakó birkák harapnak. 

Amikor a német visszaérkezett, elmondta tervét a bánnak. Eszerint északnyugatról támadnak két oszloppal, és mindegyik mellé egy-egy üteget rendelt

- Az egyik csapatot Puchard főstrázsamester, a másikat Hemmerling vezeti Puchard kap még ezer muskétást Layen ezredessel, Hemmerling pedig ötszázat, Spick ezredes gyalogjaiból. Az ágyúk rést ütnek a falon, aztán a feltört jég miatt létrákat és vesszőfonatokat vitetek a várárokra, majd megkezdjük a rohamot. Mi a véleménye, Nicolaus?

Zrínyi végighallgatta a haditervet, és csak annyit fűzött hozzá:

-A törököt jól ismerem. Ne csodálkozzék, ha hamarost tárgyalni akar a megadásról! Azt javaslom, ha ezt teszi, az élőerő óvása, és a hadiszerekkel való takarékoskodás miatt fogadjuk majd el.

A vár elfoglalása 1664 január 21.-22.

Amint a lövegek munkába fogtak, a török ágyúk is megszólaltak, aztán hirtelen beszüntették a tüzelés, és megjelent a vár fokán a megadást jelző zászló.

- Máris tárgyalni szeretnének - jegyezte meg Zrínyi nem kis elégtétellel.

- Kis Farkast akarjuk! - kiabálta a török. - Vele legalább szót értünk! Zerini béggel hajlandóak vagyunk megállapodni, de csakis vele!

Zrínyi és Kis Farkas, meg néhány kipróbált testőrvitéz a várhoz közel, a vizesárok innenső oldalán találkoztak a törökökkkel.

- Mit ajánlasz fel az életetekért cserébe, kali-agaszi?

- Ebben a várban pontosan nyolcszázharminheten vagyunk - felelte az aga. - Négyszáz igazhitű harcos, száz tatár, a többi asszony és gyerek, akik előletek menekültek be a környező falvakból. Szabad elvonulást kérünk, csak a saját holmit visszük, a fegyverek maradnak. Ezt kérjük a várért cserébe, Zerini bég!

- Rendben van. De aztán ti is ugyanolyan komolyan vegyétek, mint mi. Csak semmi ravaszkodás, mert még a csontjaitokat is szétszóratom, ha próbálkoztok!

- Ennyi katona ellenében? - mutatott a huszonhatezres hadra az aga. 

Zrínyi tájékoztatta a megadás feltételeiről Hohenlohét, és figyelmeztette:

- Ügyelni kell, hogy galiba ne legyen. Ha a török itt azt tapasztalja, hogy háborítatlanul elhagyhatja a várat, másutt is megteszi majd, nekünk pedig ennyivel is egyszerűbbé váli a hadjárat.

A  téli Várdomb 

Látszólag minden rendben ment, és a vár védőserege meg az asszonyok és gyermekek - utóbbiak kis motyót ölelve - a megszabott időpontban kivonultak a várból. 

Hanem a tatárok vonulásánál máris felütötte fejét a baj. Néhány hajdúból lett magyar harcos képtelen volt gyűlöletének parancsolni, és nekiugrott a fegyvertelen tatároknak. Mire a bán intézkedhetett, néhányat összekaszaboltak. Az asszonyok éktelen visításban törtek ki, a gyerekek sírtak, a törökök pedig megdermedtek, mert nem tudták, meneküljenek inkább, vagy álljanak meg moccanatlanul.

- Ez az egyezmény megszegése! - ordítottak a basik, s a Zrínyi és Hohenlohe azonnal a helyszínen termett. 

- Befejezni! Le a fegyvert! Hátra, fegyelmezetlen banda!

De akkor már elszabadult a pokol. A hajdúk közül a bán testőrei néhányat lelőttek, hogy a többi okuljon, és Zrínyi azon volt, hogy mielőbb visszaálljon a rend, amikor valaki egy szablyával feléje csapott. Megfordult, és egy sötétképű alakot pillantott, aki ismét csapásra emelte a fegyvert, és magyarul átkozódott. Hogy miként került oda...

A szablya Zrínyi kabátjának alját hasította fel, aztán lövések dörrentek, és a támadó elvágódott a vérmaszatos hóban. Hohenlohe katonái lőtték agyon.

- Úgy tudtam, hogy önt kedvelik a magyarok - súgta Hohenlohe Zrínyinek, aztán a német zsoldosok végleg rendet teremtettek. Az aga teljes joggal követelt kárpótlást a megszegett megállapodásért, és a bán úgy döntött, hogy több lóval vonulhatnak el, mint amiben egyeztek.

Este készen állt a lajstrom: a török a várban hátrahagyott egy mozsár-bombavetőt, egy tizenöt fontos löveget és öt kisebbet. Hohenlohe és a bán megegyeztek, hogy négyszáz katona marad egy magyar tiszt parancsnoksága alatt az erősségben, de a had zöme már másnap továbbvonul Babócsának....."

Részlet Benkő László: A Zrínyiek - A lángelme c. történelmi regényéből

A téli hadjárat (Wikipédia)